Kaurismäki új filmjében is arról mesél, hogy egyszer a született vesztesek ideje is eljöhet
A kritikusok és filmrajongók favoritja, Aki Kaurismäki a Hulló levelekben egy másik Finnországot mutat meg – nem alulnézetből, inkább nagyon közelről.
A jégbe fagyott Suomenlinna tengeri erőd, a falu, ahová a Mikulásnak kell címezni a levelet, és állítólag meg is kapja, a nemzeti jégkorongcsapat, a világ legjobban szervezett villamoshálózata, amivel Helsinkiben mindenhová el lehet jutni. Ezt mindenkinek látnia kell! Esetleg egy szauna–fürdő–grillparti az északi fényben? A fantasztikus közkönyvtár, az Oodi, az irigyelt közösségi vívmányok, az oktatási rendszer? Ha Finnországban a szabadság útjába álló kerítéseket emelnének, azok alighanem kolbászból lennének.
A filmmániások szerint a legjobb finn látnivaló inkább egy Aki Kaurismäki-film. Bár egyszer azt mondta, Helsinkiben már nincs egy szabad hely, ahol felállíthatná a kameráját, a filmjei ott játszódnak – leszámítva talán a legismertebbet, a Leningrád Cowboys menni Amerikát, ami bárhol megtörténhet, ahol hideg van, vakítóak a fények, és néhány embernek az a közös ambíciója, hogy rock and roll sztárokká váljanak Amerikában. Ami nehéz ügy, ha a zenekar egyik tagja éppen azt a látszatot kelti magáról, hogy halott.