Nem támogatták, hogy szakmát tanuljon, ezért kamasz korában elköltözött otthonról D. Tóth Norbert, aki nagy szegénységben nőtt fel, és kétszer is állami gondozásba került. Előbb szobafestőnek tanult, majd érettségi után a Miskolci Rendészeti Technikumba járt, hétvégén levelezőn végezte a Debreceni Egyetem szociálpedagógia szakát. Járőrként kezdte szülővárosában, ma már rendőr őrnagy, és a Közszolgálati Egyetemen dolgozik, közben a Károli Gáspár Református Egyetem joghallgatója. Portré.
HVG: Mi az első gyerekkori emléke?
D. Tóth Norbert: Halványan az dereng, hogy egy intézményben vagyok több gyerekkel, és hálózsákokban alszunk. Pici villanás van még a kupolás épület körfolyosójáról. Történésekre nem emlékszem. Kilenc hónaposan kerültem állami gondozásba, de máig nem derült ki, hogy miért. Négyéves korom körül az anyai nagymamám biztatására hoztak ki. Persze nem volt vidám otthon az élet.
A három bátyám akkor bentlakásos intézményben tanult, csak a hétvégeken jöttek haza. Az apák nem voltak jelen az életünkben, néha a húgaim apja jött, de abban sem volt köszönet. Sokat fáztunk, és sokszor korgott a gyomrunk.
A 30 százalékos vámfenyegetés megfelezéséért cserébe az unió vállalta, hogy 750 milliárd dollárért vesz energiát az USA-tól, és 600 milliárd dollárnyi új befektetést hajt végre az Egyesült Államokban.
A könnyűzene mindig is elitellenes volt – véli a szociológus-médiakutató és egyben punkzenész.
