Nyomorban nőtt fel, majd rendőrnek állt és most jogot tanul - portré D. Tóth Norbertről

HVG: Mi az első gyerekkori emléke?

D. Tóth Norbert: Halványan az dereng, hogy egy intézményben vagyok több gyerekkel, és hálózsákokban alszunk. Pici villanás van még a kupolás épület körfolyosójáról. Történésekre nem emlékszem. Kilenc hónaposan kerültem állami gondozásba, de máig nem derült ki, hogy miért. Négyéves korom körül az anyai nagymamám biztatására hoztak ki. Persze nem volt vidám otthon az élet.

A három bátyám akkor bentlakásos intézményben tanult, csak a hétvégeken jöttek haza. Az apák nem voltak jelen az életünkben, néha a húgaim apja jött, de abban sem volt köszönet. Sokat fáztunk, és sokszor korgott a gyomrunk.