Csingtaótól a XVI. kerületig: a Cui család vasárnapi ebédjén jártunk
Új sorozatunkban Magyarországon élő családok, közösségek vasárnapi ebédjéhez ülünk le.
HVG: A rendszerváltás idején lezárult a hazai rendezői korszaka. Nem tartja furcsának, hogy a szocializmus abszurd valóságát leleplező filmjeiről akkor váltott az oktatásra, amikor szabadon, cenzúra nélkül filmezhetett volna?
Gazdag Gyula: Dolgoztam forgatókönyveken, próbáltam filmeket készíteni, amelyek végül nem készültek el. Én is szeretném tudni ennek az okait. Talán a 2008-as gazdasági válság éppúgy szerepel közöttük, mint a hazai filmkészítési rendszerek létrejötte, majd összeomlása.
HVG: Mit gondol a Nemzeti Filmintézet működéséről?
G. Gy. : Azt hiszem, jelenleg a filmgyártás finanszírozása Magyarországon ott tart, hogy már nem próbál demokratikus lenni.
Úgy látom, a filmet sem iparnak, sem művészetnek nem tekintik, pusztán propagandaeszköznek. Ebben hasonlóságot látok az ötvenes évek elejének filmgyártásával.
HVG: Kilenc filmjét betiltották, vagy egyszerűen „elfelejtették” bemutatni. Ezek kemény ütéseket mértek volna a puha diktatúrára, ha a maguk idejében szabad utat kapnak?
Új sorozatunkban Magyarországon élő családok, közösségek vasárnapi ebédjéhez ülünk le.
Szombaton a volt MTV-s hírigazgató döntő szettet vívott Szabó Stein Imrével szemben, de 6-1 arányban az ő pályázatát találták jobbnak.