Hasbeszélő: Asztalhoz ültünk mind a két Babkában, és az egyik jobb volt, mint a másik
Jártunkban-keltünkben megéhezünk, megszomjazunk, megállunk „kispiszkostól” a fine diningig. Nosztalgiázunk és felfedezünk, megyünk az emlékeink után, rábízzuk magunkat a véletlenre, vagy éppen nagyon is tudatosan keresünk valami újat. Aztán elmeséljük, mondjuk a magunkét. A vendégét – mert mi vagyunk a mindenkori vendég. Felbukkanásunk bárhol várható. Most éppen a Pozsonyi út két sarkán.
Azt nem mondhatnánk, hogy az elmúlt években nagyon ritkán fordultunk elő Újlipótváros főutcáján, de úgy alakult, hogy idén először jártunk erre. Viszont mindjárt dupláztunk is ezen a május közepi héten, két egymásutáni napon, kétsaroknyi különbséggel ugyanannál a „házigazdánál” költöttük el ebédünket. Jól tájékozott gasztronauták már sejthetik, hogy babkáztunk, azaz a Babka Budapestben (a Jászai Mari térnél) és kistestvérében, a Babka Deliben (Radnóti Miklós utca sarok) ültünk asztalhoz.
Mindkettőt a vérbeli, régi vendéglátós, Nemesvölgyi Attila jegyzi. Bár valljuk, a kedves vendégre elsősorban az tartozik, ami elé kerül, és nem az a fontos, ki fia-borja vezényel a háttérben, vannak helyek, amelyekhez igenis hozzátartozik az arc. Ilyen Nemesvölgyi is, aki 2009 óta eteti-itatja a környék népét.
Előbb pár évig a Sarki Fűszeres színeiben, amely valójában Budapest első igazi delije volt (deli, a német delikatessen rövidítése, olyan intézmény, ahol válogatott finomságokat, ínyenc alapanyagokat árulnak, és egyúttal készítenek is hideg-meleg ételeket). Majd önállósítva magát 2016-tól a Babka Budapestben (ez a hivatalos neve, de az étterem mindenkinek csak Babka), majd visszatérve a deli műfajhoz is, 2022 óta az amúgy méretes kistesó, Babka Deliben, amit az előbbi nappalijaként is emleget.