Kicsi a magyar átlagember mozgástere, ha zöld energiával akar élni

Magyarországon is gyorsan terjednek a megújuló energiaforrások – pontosabban a napelemek: csak az idén máris bő egy paksi blokknyival nőtt a beépített kapacitás –, de a felhasznált energiában meglepően kicsi az arányuk, és még sokáig számottevő lesz a fosszilis alapú energiatermelés. Elég csak a még mindig lignitet égető Mátrai Erőműre vagy az energiaigényes iparágakra fixált kormányzati iparpolitika igényeit kielégítő nagy gázerőművek tervére gondolni.

Az állam tehát lassan halad, de milyen lehetőségei vannak az egyszeri állampolgárnak, hogy legalább rajta ne múljon az energiaátmenet? A kézenfekvő válasz: napelem a tetőre, hőszivattyú a vegyes tüzelésű kazán helyére, elektromos autó a garázsba. Legalább ilyen fontos azonban, hogy fel sem kellene használni azt az energiát, aminek előállításával a levegőbe kerülhetnének az ártó molekulák. A legtisztább energia az, amit meg sem kell termelni – hangzik az energiahatékonysági bonmot.