Ajándéklink létrehozása

Tényleg csak egy letűnt korszak jelképe a XX. század legbeszédesebb építészeti irányzata?

Hogyan lett a nyers beton és annak monumentális megformálása a hidegháború időszakán túlmutató építészeti stílus? Ezt a kérdést is körbejárja a Breuer, Goldfinger és más magyarok – Brutalista építészetünk itthon és odaát című kiállítás a Walter Rózsi-villában.

A brutalizmus a XX. század szinte legbeszédesebb építészeti irányzata: a különböző politikai és társadalmi rendszereken átívelve teremtett közös urbanisztikai nyelvet. Az Egyesült Államok és Nyugat-Európa nagyvárosaiban éppúgy megjelent, mint a szocialista országok lakótelepeinek, egyetemi központjainak és középületeinek formáiban, miközben a függetlenné vált afrikai államok is a modernitás kifejezésére, és lakhatási problémák megoldására alkalmazták.

A sokféle környezetben az építészet hasonló kérdésekre keresett választ:

miként lehet gyorsan, nagy léptékben és korszerű technológiákkal építeni, hogyan teremthető új közösségi infrastruktúra, és miként válhat egy épület a társadalmi átalakulás jelképévé?

A Kovács Dániel és Sebestyén Ágnes Anna kurátori munkáját dicsérő kiállítás mindemellett magyar építészek hazai és nemzetközi munkásságán keresztül azt is vizsgálja, hogyan alakult ki és terjedt el a brutalizmus, milyen helyi sajátosságokat vett fel, és miért vált az építészettörténet egyik legtöbbet vitatott irányzatává.

Hozzászólások