Wall Street Journal
A vezércikk úgy összegzi a két elnökjelölt tévéösszecsapásának lényegét, hogy Donald Trump kiengedte a szorításból Kamala Harrist, mivel nem kérte számon rajta a Biden-kormányzat politikáját, az ellenfél viszont alaposan megforgatta. A demokratikus jelölt élt a lehetőséggel, és egyértelműen megnyerte a párviadalt, de nem azért, mert határozottan kiállt az elképzelése mellett, vagy mert annyira jó volna az eltelt négy év mérlege.
Nagyrészt ezúttal is azt a jövőt ígérte, amiről túl sok részletet eddig nem árult el. Azért győzött, mert bejött a stratégiája, hogy a sértettségénél és a hiúságánál fogja meg a volt elnököt, így az nemigen firtatta az ellenfél politikáját és alelnöki teljesítményét. Trump mindig beveszi a csalit, ezért javarészt a múltról és Joe Bidenről, illetve a háziállatokat felfaló bevándorlókról beszélt, nem pedig arról, miként javítana az amerikaiak életkörülményein.
Hagyta, hogy a másik sarokba szorítsa. De akkor is lépre ment, amikor azt hangoztatta, hogy ellopták tőle a legutóbbi választást, hogy igazságtalanul bántak a január 6-i felkelés részvevőivel, továbbá, hogy csak technikai kérdésekben marasztalta el a bíróság.
