Révész Sándor: Orbán Balázs igazsága

Orbán Balázst nem azért kell csesztetni, amiben igaza van.

A Szovjetunió nagyjából akkora hadsereggel zúdult rá 1956-ban Magyarországra, amekkorával Hitler lerohanta Franciaországot. A fegyveres ellenállásnak semmi értelme nem volt. Nagy Imre november 4-én hajnalban elhangzott rádióüzenetével ellentétben csapataink nem álltak harcban, a kormány sem volt a helyén.

Az ország hadserege egyáltalán nem állt egységesen a forradalom mellett, és az a hadsereg egyébként is jelentéktelen volt a Vörös Hadsereghez képest.

Az Orbán Viktor által is népszerűsített tévképzettel szemben „a Nyugat” egyáltalán nem hagyott minket cserben. Európában a Szovjetunió szárazföldi csapatai fölényben voltak. „A Nyugat” beavatkozása akkor valóban harmadik világháborúhoz vezethetett volna, amely Magyarországot is még sokkal nagyobb tragédiába, még rosszabb helyzetbe sodorta volna.

„A Nyugat” csak a Szabad Európán keresztül vétkezett, amelynek az adásait fegyveres ellenállásra való buzdításként lehetett értelmezni.

Voltak hősök, akik nem számítgattak, hanem harcoltak az igazságért, a szabadságért. Az utókor minden tiszteletét megérdemlik. De a forradalomban ők képviselték a törpe kisebbséget. A fegyvert fogók nagy része akkor ment fogni a fegyvert, amikor a szovjet csapatok első kivonulása után már elültek a harcok. Igen nagy részük letette vagy elrejette azt a fegyvert, amikor a szovjet hadsereg mindent elsöprő erővel visszatért.

Nekik volt igazuk és azoknak, akik az ellenállást értelmetlennek vélték. Az is volt.

Kár volt minden akkor elveszett életért. Nemhogy a forradalmárokéért, de még a szovjet katonákéért is.