Ha olyan húsz év múlva visszagondolunk a 2024-es évre, vajon hogyan fogjuk belőni, pontosan melyik is volt ez az év a 2010 óta olyan egyformán eltelők között? Valóban a szokásos egyenév volt? Meglehet. És meglehet, hogy nem. Nem tört ki forradalom, de kitört a kegyelembotrány, nyomában egy exférjjel, aki megváltást ígér. Ez még nem nagy ügy, ki nem ígért, de neki hívői is vannak. Sokak. De ezzel együtt is jobban rávilágít a háttérben zajló dolgokra, ugyanakkor keretezi is, hogy Mészáros Lőrinc vagyona átlépte az egybillió forintot, így a mi hathatós segítségünkkel (közpénz) nemzetközi szinten is észlelhető jelenséggé vált. 2024 az az év tehát, amikor már a hülyének is világos lett, hogy nincs itt semmi gondolva jövőről, hazáról: kormányzati szinten elárulták mindkettőt.
Milyen elárulva élni? Korábban sok szakember beszélt arról, hogy bántalmazó a rendszer, abuzált egyének lettünk benne. Az abuzált ember másmilyen életstratégiákat épít ki, mint az egészséges lélek, és ez az elárultakra is igaz. A harag cinikussá, az örök méltánytalanság érzete, főleg, hogy változást nemigen lehet remélni, hosszú távon megbetegít. Magamon is látom a lelki és érzelmi deformitás jeleit. Látom, és nem tudok felülemelkedni.
Mert min kellene? Hogy tönkretettek és szétloptak körülöttem mindent, és utána a dühömet még olyan primitív módon akarják csatornázni, hogy Orbán odalatteavokádózik egyet, tudva, hogy ezen pörög majd mindenki?!
https://hvg.hu/itthon/20241216_Az-Ev-szava-latteavokado-ebx
Idén először merült fel bennem, hogy nem, többé nem érdekel ez az egész, megszököm, belülre vonulok vissza. De amíg itthon élek, ez nem opció, nekem legalábbis. Mert a művésznek szerintem egyenesen létszükséglet, hogy a mában éljen, anélkül sosem fog érvényeset alkotni. (Nem kell direktben politizálni, de tudni kell, mi vesz körül, gondolkodni kell, mert az egész tartásunk ott van a műveinkben, a jelenlétünkben, és ha elveszik, csak dekorációk leszünk, giccsek.)
