Igazi dicshimnuszt kapott a magyar miniszterelnök az év végére.
A régi-új elnök bölcsen tenné, ha a magyar kormányfőt nem csupán politikusként, hanem stratégaként is iránymutatónak tekintené – írja az American Spectatorban Michael O’Shea. A szerző, aki a Fidesz-közeli Danube Intézet vendégkutatója és a Mathias Corvinus Alapítvány volt ösztöndíjasa azzal indít, hogy idézi egyik magyar ismerősét, aki szerint a miniszterelnöknek valamelyik nagy országban, pl. a németeknél kellett volna születnie, mert csak elpazarolja a zsenialitását Magyarországon.
Majd úgy folytatja: nem meglepő, hogy Orbán mostanában bekerült a szalagcímekbe, amikor elment a pápához, tárgyalt Giorgia Meloni olasz kormányfővel, végül pedig Donald Trump újraválasztása után az egyik legelső külföldi vendég volt Mar-a-Lagóban. Ezek az utak számtalan külpolitikai okból jelentősek, mert ha például hamar véget ér az ukrajnai háború, az nagyrészt a magyar vezető erőfeszítéseinek köszönhető.
A július 1-i határidő előtti utolsó pillanatban, a hétfői rendkívüli közgyűlésen dőlt el, hogy a fővárosi képviselők kiigazították a már korábban, konszenzussal elfogadott 2025-ös költségvetést, így van újra érvényes büdzséje a fővárosnak – év végéig. Ha nem így lett volna, durva korlátozásokkal és pénzügyi nehézségekkel járó állapotra kellett volna készülni.
A rendelkezés alól csak olyan kiemelt cégek mentesülnek, mint a MÁV vagy az MVM.
Arról is beszélt, ha szemmel lehetne ölni, Brüsszelben egy sortűzzel elintézték volna.
A kormánypárt támogatottsága pedig mélyponton van.
Ha erre nincs jó válasz, a százezres menet csak színes emléknek lesz jó.
A volt vezérkari főnök azt mondta, jobb lenne, ha például a kézigránát-baleset miatt elrendelt vizsgálat eredményét tennék közzé végre.
A légitársaság szerint még este tíz óra előtt újra felszállhatnak.
