Igazi dicshimnuszt kapott a magyar miniszterelnök az év végére.
A régi-új elnök bölcsen tenné, ha a magyar kormányfőt nem csupán politikusként, hanem stratégaként is iránymutatónak tekintené – írja az American Spectatorban Michael O’Shea. A szerző, aki a Fidesz-közeli Danube Intézet vendégkutatója és a Mathias Corvinus Alapítvány volt ösztöndíjasa azzal indít, hogy idézi egyik magyar ismerősét, aki szerint a miniszterelnöknek valamelyik nagy országban, pl. a németeknél kellett volna születnie, mert csak elpazarolja a zsenialitását Magyarországon.
Majd úgy folytatja: nem meglepő, hogy Orbán mostanában bekerült a szalagcímekbe, amikor elment a pápához, tárgyalt Giorgia Meloni olasz kormányfővel, végül pedig Donald Trump újraválasztása után az egyik legelső külföldi vendég volt Mar-a-Lagóban. Ezek az utak számtalan külpolitikai okból jelentősek, mert ha például hamar véget ér az ukrajnai háború, az nagyrészt a magyar vezető erőfeszítéseinek köszönhető.
Érkezik a magyar fesztiválkultúra történetét feldolgozó dokumentumfilm. Arról, hogy miért és hogyan rendeződik át manapság a hazai fesztiválpiac és hogy szeretnek-e egyáltalán a fiatalok fesztiválozni és sörözni, a rendezővel, Csizmadia Attilával beszélgettünk.
15–9-re nyertek a mieink.
