Adókedvezményekkel és a jogállam megerősítésével készülnek a hagyományos német pártok az AfD és Musk megfékezésére

Karácsony előtti utolsó ülésén a német parlament alsóháza, a Bundestag több, a kormány által korábban előterjesztett törvényre, illetve törvénymódosításra is igent mondott. Megemelték például a családi pótlékot, ami gyerekenként 255 euró, vagyis átszámítva mintegy 104 ezer forint. Ez 2025-re vonatkozik, 2026-ra újabb emelés jön, akkortól 259 eurót kapnak a családok minden gyerek után. Az adómentes jövedelemhatár évi 12 ezer euróra emelkedik. De családosoknál lehet ennél is jobb a helyzet: emelték ugyanis a gyerekek után járó adókedvezményt, az adóköteles jövedelemből gyerekenként további 6600 euró levonható.

Németországban – ahogy korábban Magyarországon is volt – sávosan progresszív a személyi jövedelemadó. Az igazságosabb közteherviselés jegyében a magasabb jövedelemből magasabb adókulccsal kell hozzájárulni a közös kiadásokhoz. Az elv ellen évtizedek óta senkinek sincs kifogása – ám azt sokan sérelmezték, hogy esetleges fizetésemelés következtében átcsúsztak a következő kategóriába, így az elvileg több bruttó után kevesebb nettó maradt a borítékban. „Hideg progressziónak” csúfolták az adórendszer eme furcsaságát, most ezt is orvosolták. A Bundestag szavazása után rövid idővel a kétkamarás parlament felsőháza is rábólintott a jogszabályokra, így azok az év elejével máris hatályba léphettek.

A tulajdonképpen rutineljárás jogalkotási és politikai érdekessége, hogy Olaf Scholz szociáldemokrata (SPD) kancellár és kormánya ekkor már kisebbségben volt a parlamentben. Az ország jövőjét, s ezen belül is a gazdasági helyzetet illetően oly mértékű véleménykülönbség, majd egyre nyilvánvalóbb ellentét alakult ki a hármas kormánykoalíciót alkotó pártok, az SPD, a Zöldek és a liberális szabaddemokraták (FDP) között, hogy Scholz egy vita hevében kitessékelte kormányából Christian Lindner (FDP) pénzügyminisztert. Akit pártja és annak frakciója is követett, így az SPD és a Zöldek kisebbségbe kerültek.

Így aztán, bár az előkészítő munkák idején a három párt még együtt volt, minden további nélkül elképzelhető lett volna, hogy a távozott szabaddemokraták „na, nehogy már Scholz arassa le a babért” alapon nem szavazzák meg a törvényjavaslatokat. Persze ezzel annak ódiumát is magukra vették volna, hogy a február 23-ai választások után majdan megalakuló kormánynak kell újra benyújtania a javaslatokat – már amennyiben akarja –, s az emberek számára kedvező intézkedések csak jó fél év késéssel léphetnek életbe.

Nem így történt, s volt még egy szavazás, mégpedig az előbbi, csupán anyagi jóléttel összefüggő kérdésnél fontosabb területről, a demokratikus intézmények védelméről. Már tavaly nyáron folytak előkészítő, egyeztető tárgyalások, s ez alkalommal nem csupán a kormánykoalíció, hanem az ellenzéki keresztény uniópártok, a CDU– CSU képviselőinek bevonásával. A szövetségi alkotmánybíróság jogállásáról szóló törvényt megerősíteni, a bíróságot és annak működését esetleges politikai változásokkal szemben megvédeni – ez volt a cél. Eddig ugyanis a bíróság összetételéről, a bírák megválasztásáról, szolgálati idejéről egyszerű többséggel döntött a parlament.

A jövőben mindehhez alkotmánymódosító, kétharmados többség kell, s a 16 tagú, két, önálló szenátusból álló német alkotmánybíróság tagjait 12 évre nevezik ki. Hivatali idejük nem hosszabbítható meg, az utód megválasztása is kétharmadot igényel. Ám tekintettel arra, hogy a szélsőjobbos-szélsőbalos populista pártok az erősödésük során eljuthatnak a mandátumok egyharmadáig, s ekkor blokkoló kisebbséget alkotva nehezíthetnék, akár meg is béníthatnák az alkotmánybíróság működését, ezt is szabályozni kellett.