Elvesztette a hétfői bizalmi szavazást Olaf Scholz német kancellár, február 23-án már biztosan előrehozott választásokat fognak tartani az országban – írja a BBC.

Scholz maga is számított erre az eredményre, a brit lap szerint épp ettől, pontosabban az ezt követő választási kampánytól reméli, hogy meg tudja erősíteni a pártját.

A szavazás két hónappal azt követően történt, hogy az FDP távozásával összeomlott a hárompárti kormánykoalíció, aminek az elsődleges következménye, hogy Scholzéknak kisebbségben kellett tovább kormányozniuk.

A szavazást megelőzően Scholz elmondta, hogy mostantól a választókon múlik, hogy meghatározzák az ország politikai irányvonalát. Ez egyfelől igazolja, hogy tényleg nem számított rá, hogy megnyerheti a bizalmi szavazást és azt is érdemes hozzátenni, hogy egy győzelem csak egy újabb vereséget jelentett volna számára, hiszen folytatni kellett volna a béna kacsaként való kisebbségi vergődést, vagy megalázó módon be kellett volna jelentenie a lemondását.

A Scholz vezette Szociáldemokrata Párt (SPD) mostanra erősen lemaradt a népszerűségi versenyben, és ez csak rosszabbra fordult volna, ha valami csoda folytán képesek lettek volna elhúzni a dolgot a 2025 szeptemberére tervezett rendes választásokig. Ellenben a Kereszténydemokrata Uniót (CDU) vezető Friedrich Merz egyre népszerűbb, így a jelen pillanatban nagyon úgy néz ki, hogy konzervatív fordulat várható az ország vezetésében.

Ez a szavazás előtti beszédekből is jól látszott, Scholz a népszerűtlen, de szükséges intézkedésekről beszélt, tehát masszív beruházásokat sürgetett, különösen a védelmi ipar területén, míg Merz már lényegében kampánybeszédet mondott, hiszen adócsökkentésekről beszélt, illetve arról, hogy a beruházásokhoz szükséges hitelek a fiatalabb generációkat terhelnék.

Ugyan a bizalmi szavazás rendkívüli jelenségnek tűnhet, de valójában egy viszonylag bejáratott módszerként használják a politikai patthelyzetek feloldására Németországban, a relatív közelmúltban már öt német kancellár élt vele, Gerhard Schröder kétszer is.

A német belpolitikában azonban ettől még komoly bajok jelentkeznek.

A felszínen a koalíció összeomlását a pénz körüli vita váltotta ki. Scholz balközép SDP-je és zöld partnerei enyhíteni akartak Németország szigorú adósságszabályain, hogy finanszírozni tudják az Ukrajnának nyújtott támogatást és a kulcsfontosságú infrastrukturális beruházásokat.

Ennek feküdt keresztbe Scholz saját pénzügyminisztere, Christian Lindner, aki a vállalkozásbarát liberális Szabad Demokrata Párt (FDP) vezetője, amely az adósságcsökkentést helyezte előtérbe.

Lindnert felmentették és a koalíció szétesett, viszont Németország pártpolitikai rendszere még inkább széttöredezetté vált, a parlamentben minden eddiginél több párt van. Az újonnan feltörekvő politikai erők is radikálisabbak.

A szélsőjobboldali Alternatíva Németországért (AfD) 2017-ben jutott be először a Bundestagba, és 12,6 százalékot szerzett.

A párt 2021-ben 10,4 százalékra csúszott vissza, de most közel 20 százalékos eredményt mértek neki.

Az AfD nem fog kormányra kerülni, mert senki sem fog vele koalíciót kötni. De a szélsőjobboldal felemészti azt a szavazatarányt, amely a két centrista nagypártra megy, amelyek mindig is modern német kancellárokat állítottak.

Minél nagyobb az AfD aránya, annál nehezebbé válik a fősodorbeli pártok számára egy stabil kormánykoalíció létrehozása.

Vitathatatlanul ez volt az alapvető probléma, amely szétszakította Scholz töredezett koalícióját: a nagy költekező baloldali szociáldemokraták és a Zöldek megpróbáltak együttműködni a szabadpiaci, gyenge államot favorizáló liberálisokkal.

Ez a probléma a februári választások után nemhogy nem szűnik meg, hanem valószínűleg még súlyosbodik. Ha a szélsőjobboldal a parlamenti helyek egyötödét megszerzi, akkor február után még nehezebb lehet stabil koalíciót kötni a hasonlóan gondolkodó pártok között.

Egy másik új populista politikai párt is először juthat be a parlamentbe, a bevándorlásellenes, szélsőbaloldali Sahra Wagenknecht Szövetség (BSW), amely a gyújtó hangvételű beszédekkel szériázó marxista vezetőjéről kapta a nevét.

A konzervatívok vezetnek a közvélemény-kutatásokban, de jelen állás szerint a koalíciós lehetőségeik korlátozottak.

A szélsőjobboldallal nem hajlandók együttműködni, és nehezen elképzelhető, hogy szívesen kooperálnának a radikális baloldallal. A szabadpiaci liberálisok talán be sem jutnak a parlamentbe, ráadásul a konzervatívok egy része hallani sem akar a zöldekről.

Így Scholz SDP-je marad lehetséges partnerként – még akkor is, ha Scholz valószínűleg kiszorul a hatalomból, miután a népszerűsége erősen megszenvedte az elmúlt három évet. Még a saját párttársai is arra kérték, hogy szálljon ki a kampányból.

Bárhogyan is nézzen ki a következő kormány, úgy tűnik, hogy a kényelmes, konszenzusos koalíciók kora Németországban véget ért – írja a portál.