A magas infláció idején derül ki, mennyit bukik Magyarország azzal, hogy ragaszkodik a forinthoz
8 perc
2025.02.14. 10:30
2025.02.14. 12:14
A magas inflációjú években az eurózónán kívüli jegybanki politikának nem voltak előnyei, csak hátrányai – véli Mohácsi Piroska közgazdász. Az áremelkedéshez a jegybankok mennyiségi lazítása is hozzájárult.
A 2022–2023-as inflációt általában külső okokkal magyarázzák, ön viszont az egyik tanulmányában felveti a jegybankok felelősségét is. Belefeledkeztek abba, hogy olcsó a pénz, akár negatívak is a kamatok. Ez hiba volt?
Ennek eldöntéséhez meg kell érteni azt a metódust, amelyet a központi bankok a 2008-as globális pénzügyi válság idején alkalmaztak, és amelyet a Covid-járvány kitörése után felnagyítva folytattak. A mennyiségi lazítás (quantitative easing, röviden QE) egyik módja az, amikor a központi bankok államkötvényeket vásárolnak, vagyis a költségvetést finanszírozzák. Ezzel ellensúlyozzák a válság miatt bekövetkezett – vélt vagy valós – keresletcsökkentést.
Ezt a metódust azonban idővel a vállalati kötvényekre és részvényekre is kiterjesztették, azzal az ideológiával, hogy a krízis tetőpontján azokat a pénzügyi piacokat is stabilizálni kell.
A szakmai konszenzus a 2008-as recesszió idején elfogadta a központi bankok mennyiségi lazítását. Aztán jött néhány deflációs év, és nem tűnt veszélyesnek még az ultralaza monetáris politika sem. A pandémia alatt sem érte érdemi bírálat ezt a gyakorlatot. Mi változott meg?
A 2008-as válság annyiban különleges volt, hogy a pénzügyi szektort érintette, azt pedig az 1929–1933-as válság óta tudni lehet, hogy a defláció recesszióhoz vezet. Amikor a Ben Bernanke vezette Federal Reserve 2009–2010-ben elkezdte a kamatcsökkentéssel a mennyiségi lazítást is, a QE hatékonynak bizonyult. Ott hatott, ahol kellett: csökkentek a hosszú távú kamatlábak, nőtt a likviditás, stabilizálódtak a piacok. Bernanke 2022-ben meg is kapta a Nobel-emlékdíjat. Ez volt a QE1 időszaka. Majd az USA-ban egyre több területre kiterjesztették az értékpapírok felvásárlását, jött a QE2, ami kevésbé volt hatékony, de nem álltak le, aztán jött a QE3, a QE4…
Holott akkor már nem volt szükség ilyen masszív támogatásra, mert más okai voltak a válságnak, például a pénzügyi szektor átrendeződése. Ráadásul politikailag költségessé vált, mert a kormányok megszokták, hogy a jegybank állampapír-vásárlásaival biztonságosan, könnyen és olcsón finanszírozni tudják a költségvetést. A QE a vállalatok kötvénykibocsátásait is megkönnyítette. Svédországban még az is előfordult, hogy a vállalati kötvények fő felvásárlója a központi bank volt.