Tóta W. Árpád: Nincs új világrend

Egy hónap telt el Donald Trump elnöki beiktatása óta. Győzelmét csodálói eposzi sikerként ünnepelték, korszakváltásként, az aranykor kezdeteként. Ahogy a Brexitet a jámbor britek, amíg a számla meg nem jött hozzá. Mármint az, amit nem a ruszkik fizettek. Az ünneplés nálunk még javában tart, jól is esik. Idehaza nem nagyon van minek örülni.

Trump országlásának kudarcai részben kiolvashatók voltak a kampányából. Akkor is világos volt, hogy a deportálásra ítélt bevándorlók nélkül nincs mezőgazdaság és építőipar. Ahogy az is, hogy az infláció megállításának a vámháború nem a legalkalmasabb módszere, hiszen a vámoktól a dolgok nem olcsóbbak lesznek, hanem drágábbak. De ezek részletkérdések az elszabadult önkény rombolásához képest.

Aminek jelentős részét nem is maga Trump végzi el, hanem a látványosan zakkant Elon Musk. Amerika és a világ szájtátva figyeli, ahogy egy nap alatt kirúgja a nukleáris biztonságért felelős szakembereket, majd kétségbeesetten próbálja elérni őket, hogy jöjjenek vissza, mert ráébredt, hogy mégis kellenek. Ahogy e-mailben kéri be a titkosszolgálatok munkatársaitól, mit végeztek a múlt héten. És nemcsak az a vérfagyasztó, amit művel, hanem hogy senki sem érti, tulajdonképpen mi az istent keres az Ovális Irodában, mi a pontos felhatalmazása, és hogy kerül oda szerencsétlen gyerekével, akinek nem is adott nevet, csak betűkódot. Ez már a normalitás?

És ez például olyasmi, ami nem történhetett volna meg Joe Biden vagy Kamala Harris alatt. Ahogy az sem, hogy az orosz hódítás szövegkönyvét olvassa fel az elnök, egyetértően bólogatva. Trump mandátuma az, hogy tegye újra naggyá Amerikát, és hogy Amerika érdekei az elsők. Ezzel máris megbukott.

Amerika afelé tart, hogy a világ bohóca legyen, és alvégi diktátorok töröljék belé a csizmájukat.