Vörös Eriktől a norvég meteorológusokig, avagy mit keresnek Grönlandon a dánok, akiket Trump kipenderítene?

Nem sok jóval kecsegtet a grönlandiak számára, hogy Donald Trump amerikai elnök a Kongresszusban mondott beszédében bejelentette, hogy „így vagy úgy”, de meg fogja szerezni a területet. Igaz, arról is beszélt, hogy támogatják az ott élők önrendelkezési jogát, de Trump eddigi ámokfutását tekintve itt még bármi lehet. A sziget miniszterelnöke, Múte Bourup Egede persze elmondta, hogy Grönland az övék, de eddig még nem volt rá példa a történelemben, hogy nagyon megkérdezték volna, kihez akarnak tartozni, ráadásul most egy újabb gyarmatosítási korszak jöhet. Aki utoljára meg akarta szerezni a szigetet, illetve annak egy részét, azt kivégezték, de ne szaladjunk ennyire előre.

Kb. 4500 éve érkeztek az amerikai kontinensről a meglehetősen zord időjárási viszonyok közé élni a sziget első lakói, akik aztán eltűntek. Ez még párszor megismétlődött, a kutatók szerint Grönland korai történelme nem más, mint betelepülések és kihalások sorozata. Az első európaiak megtelepedése is hasonló volt, de ők legalább 400 évig éltek egyhuzamban pár településen. Azt nagyon fontos figyelembe venni, hogy amikor a sziget lakosságáról beszélünk, akkor maximum pár ezer emberről lehet szó, most is csak 57 ezren élnek Grönlandon.

Az első európai gyarmatosítók vikingek voltak és egy viharnak és két gyilkosságnak köszönheti a terület, hogy a skandinávok figyelmét felkeltette. Gunnbjörn Ulfsson viking felfedező volt az első, aki Grönland egyik szigetét meglátta, amikor Izlandra tartva egy vihar messze elsodorta. A források nem egyértelműek, de ez valamikor 876 és 932 között lehetett. Ő maga nem szállt partra, de onnantól kezdve tudni lehetett, hogy szárazföld van Izlandtól nyugatra.

Jópár évtizeddel később kapóra jött az információ Vörös Eriknek, akit épp két gyilkosság miatt száműztek három évre Izlandról, így volt ideje, hogy felfedezze Grönland partvidékét, majd amikor hazatért, erős marketinggel beszámolt egy zöld földről (Greenland, innen a név) és már 14 hajóval ment vissza. Településeket alapítottak a szigeten és a 15-16. századig maradtak az utódjaik. Közben Erik fia, Leif Erikson 1000 körül átruccant Amerikába és a mai Új-Fundlandon települést alapított. Érdekesség, ők Vinlandnak hívták a területet, mert szőlőt (ami a tudósok szerint ribizli is lehetett) találtak ott, amit vittek is haza.

Nyár a grönlandi partoknál 1000 körül Carl Rasmussen festményén

Wikimedia Commons

Grönland elméletileg 1261-től a Norvég Királysághoz tartozott (a trondheimi érsek már jóval korábban püspököt küldött az egyik településre, Gardarba), ugyanakkor azon túl, hogy a helyiek kereskedtek Európával, nem igazán folytak bele a kontinens és a királyság ügyeibe.

A 14. század végén azonban új gazdája lett Grönlandnak, miután a norvég királyi család áldozatul esett 1380-ban a bubópestisnek. Norvégia perszonálunióra lépett Dániával, a dánok pedig a korona országai közé sorolhatták Grönlandot és nem mellesleg Izlandot is. Ezért mondják a dán politikusok Trumpra reagálva, hogy több mint 600 éve az övék a terület. Azonban Grönlanddal eleinte nem sokra mentek, mert ott a skandináv lakosság kihalt (esetleg elköltözött, a kutatók az okokon még vitatkoznak), feltehetőleg a kis jégkorszak és a lehűlés tett be nekik. Nem úgy az inuitoknak, akik kb. egy időben érkeztek a szigetre Vörös Erikékkel és ők a továbbiakban is a szigeten éltek. Hely bőven volt a 2,16 millió négyzetkilométeren, még ha ennek a nagy része nem is lakható a jég miatt.