Trump úgy dönti be a világgazdaságot, hogy abból igazából semmi haszna nem származik

Mariachi zenészek kísérte fiesztába fordult Mexikóváros főterén az a vasárnapi nagygyűlés, amelyet a több tízezres tömeg által ünnepelt Claudia Sheinbaum elnök eredetileg azért hívott össze, hogy hitet tegyen országa szuverenitása mellett, s bejelentse, hogyan torolják meg a Donald Trump által Mexikóra kivetett vámokat.

A 25 százalékos tarifát az amerikai elnök azonban előbb bevezette, majd újabb egy hónapra felfüggesztette, mint a februári első nekifutáskor, így maradt az ünneplés.

Az USA északi szomszédjánál, Kanadában ugyanazon a napon a kisebbségben kormányzó Liberális Párt új vezetőjének – és ezzel miniszterelnöknek az egy évtized után távozó Justin Trudeau helyére – Mark Carney-t, a kanadai és a brit jegybank volt kormányzóját választották. A politikai újonc Carney az első beszédében sötét napokat emlegetett, amiket egy olyan ország hozott el, amelyben már nem lehet megbízni.

Ez az USA, amelynek az első embere március 4-én rendeleti úton 25 százalékos büntetővámot vetett ki a két szomszédjára, amelyekhez az Egyesült Államokat 1994 óta szabadkereskedelmi megállapodás köti. Trump már az első elnökjelölti kampánya legelején, 2015 szeptemberében az USA története legrosszabb kereskedelmi szerződésének minősítette az 1994-es NAFTA-t, és a megválasztása után két partnerétől kizsarolta annak Washington számára előnyös – ám nem minden pontján indokolatlan – megváltoztatását, s ebből lett a 2018-ban aláírt és 2020. július 1-jén életbe lépett USA–Mexikó–Kanada Megállapodás (USMCA).

Ahogy akkor tette, most is azt igyekszik Trump kihasználni, hogy az akadályok nélküli áruforgalom mindhármuk számára hasznos, de a két szomszédja egyoldalúan függ a világ legkívánatosabb piacától. Mexikó és Kanada esetében a külkereskedelem a GDP 70 százalékával egyenlő, míg az Egyesült Államoknál az arány 25 százalékos. Mexikó és Kanada az exportja 80 százalékát küldi az USA piacára, ahonnan csak a kivitel harmada kerül hozzájuk.