„A nők jogainak korlátozása ugyanazzal a szadizmussal folyik, mint annak idején a boszorkányüldözés”

A nők elleni erőszak megannyi formáját dokumentálta, de tényleg beszélhetünk valódi boszorkányüldözésről?

Mindenképpen. A dolog természetéből adódóan csak becsléseink vannak, de az elmúlt húsz évben világszerte harmincezer nő ellen indult boszorkányság vádjával eljárás. Főleg az afrikai országokban és Indiában. A boszorkányüldözés jelenkori fellángolásának ugyanazok a gyökerei, mint a XVI–XVII. századi nőgyilkosságoknak. Olyan térségekben üti fel a fejét ez a bűncselekmény, ahol új, nagy volumenű befektetések jelennek meg, ahol a közösségi, törzsi tulajdonban lévő vagyonokat, földbirtokokat privatizálják, az ott élőket pedig kiszorítják.

A befektetésekkel párhuzamosan rengeteg helyen megjelennek a radikális, szélsőjobboldali, pünkösdista-evangélikus hittérítők, velük együtt terjed a boszorkányüldözés „hagyománya” is. Az dönt a földet megművelők sorsáról, akié a föld. Egyre kevesebb a birtokba vehető terület, pedig az olaj-, a bánya- és az agrárvállalatok jövője attól függ, sikerül-e újabb és újabb birtokokhoz jutni.

Élesedik a harc, és a nők az elsők, akik ennek a terjeszkedésnek áldozatául esnek. A kiszorított vagy alulfizetett munkára kényszerített őslakosok elszegényednek. Könnyen elfogadható magyarázatra, bűnbakokra van szükségük a lecsúszóknak, és a megbélyegzett nők erre a szerepre kiválóan alkalmasak. Az ősi képlet érvényesül: megosztják a kiszolgáltatott csoportokat, és konfliktust szítanak közöttük.

Rémes, de távoli történeteknek tűnnek. Milyen hatásuk van ezeknek a nőjogok globális érvényesítésére?

A boszorkányüldözés szelleme jelen van Argentínától az Egyesült Államokig, jelen van világszerte, akkor is, ha a konkrét ügyek nem bukkannak fel. Javier Milei argentin elnök propagandája például erre alapoz: az előző kormány túlságosan kiszolgálta a feminista követeléseket, és ez vezetett az ország jelenlegi válságához.

A Trump–Musk-adminisztráció szintén összehangolt támadást intézett a feminizmus és mindaz ellen, amit ők „sokszínűségnek” neveznek. Ezért korlátozzák a rasszizmus történetének kutatását, ezért vált nemkívánatossá a szexuális ellenállás. És így vált központi politikai témává az abortusz ellen indított keresztes háború. Nemcsak azt várják el a nőktől, hogy szüljenek, hanem azt is, hogy lehetőleg minél több fehér gyerek jöjjön világra. A női test fölötti teljes kontrollra törekednek, ugyanaz ismétlődik, ami a XVI–XVII. században egyszer már teret nyert a társadalmakban.

Szimbolikus vagy valós értelemben?