A magyar akkugyártás helyzete dióhéjban: Orbánék 19-re lapot húztak és most izgulnak, mit kapnak
Az autóipar szenvedése mutatja igazán, mekkora kockázatot hordoz Orbán Viktor hazárdjátéka, amelynek igazi tétje a magyar ipar túlélése. Óriási kapacitások állnak kihasználatlanul az akkumulátor- és autógyárakban, a javulásra csak halvány remény van.
Németország gazdasági válsága – indokolja a Nemzetgazdasági Minisztérium (NGM) hónapról hónapra a magyarországi iparról érkező pocsék adatokat. Az indoklásnak van alapja, a magyar gazdaság erősen függ a némettől, az elsődleges áttételt az autóipar jelenti, amely 2024-ben 9 százalékkal zsugorodott. Az iparon belül a legnagyobb, 13,6 százalékos visszaesést az akkuipart is magában foglaló villamos berendezések gyártása produkálta.
Egyelőre a kabinet által 2025-re vizionált repülőrajt sem látszik, az ipar januárban is visszaesést produkált, az autó- és akkuiparból kapacitásuk harmadán termelő egységekről számolnak be a kirúgott dolgozók.
Érdekes módon az NGM a megvalósuló új beruházásoktól (egyebek mellett: CATL, BYD, BMW) vár új lendületet, miközben a létező kapacitásokra sincs kereslet. A tárcának abban viszont igaza van, hogy amíg a német gazdaság stagnál, addig a magyar ipar sem jön lendületbe. Hiába működne akár a világ összes autó- és akkugyára Magyarországon, amíg a német háztartások nem vásárolnak új járműveket, addig a kapacitások szó szerint csak állnak.
A Friedrich Merz vezetésével felálló új német kormány éppenséggel beindítaná a gazdaságot, Berlin tíz év alatt 500 milliárd eurót költene infrastruktúra- és haderőfejlesztésre.
Az Európai Bizottság pedig 800 milliárd eurót mozgatna meg a ReArmEU nevű fegyverkezési program keretében. Ez hatalmas gazdasági stimulus lenne – s végső soron azt jelentené, hogy a „háborúpárti” nyugat-európai politika rántaná ki a gödörből a „békepárti” Magyarország (autó)iparát. A sors iróniája, hogy a gazdasági kilátásoknál jelentős kockázatot hordoz a „békepárti” Donald Trump amerikai elnök vámháborús politikája.