Dupla páncélököllel robbantaná fel a szunnyadó Németországot Merz, és rengetegen tapsolnak neki

A berlini fal leomlása óta a legnagyobb német gazdaságélénkítő tervvel állt elő kedd este Friedrich Merz. Németország kancellárvárományosa bejelentette: a rövidesen felálló új kormány pártjai megegyeztek abban, hogy a haderőfejlesztés területén eltörlik az adósságféket, és emellett létrehoznak egy 500 milliárd eurós alapot, amelyből a következő tíz évben átfogó infrastruktúra-fejlesztést hajtanak végre Németországban. A felforgató program közvetlen kiváltó oka, hogy a Fehér Házba visszatérő Donald Trump egyre sűrűbben adja egyre erősebb jeleit annak, hogy Vlagyimir Putyin fenyegetése közepette kész magára hagyni Európát.

Az elemzők nem spórolnak a nagy szavakkal, amikor a Merz-tervezetről kérdezik őket. A fent idézett, berlini falas megállapítás mellett rendre történelmi jelentőségű fordulatnak, gamechangernek és hasonlóknak titulálják a csomagot. Jim Reid, a Deutsche Bank vezetője szerint mindent, amit három hónappal vagy akár csak három héttel ezelőtt tudni véltek a német gazdaság kilátásairól, ki kell vágni a kukába, és újra kell kezdeni az elemzéseket. A TS Lombard tanácsadócég elemzője, Davide Oneglia a határokon túlnyúló hatásról beszélve azt mondta, a terv, ha átmegy a Bundestagon, EU-s szinten hozhat majd jelentős változásokat a fiskális politikában, a HEC közgazdászprofesszora, Armin Steinbach pedig „dupla páncélökölnek” nevezte a Merz-tervet – Olaf Scholz leköszönő kancellárnak a Covidra válaszul adott, és akkor mérete miatt „páncélökölnek” titulált ösztönzőcsomagjára visszautalva.

Sürgősen előre

A lelkesedés óriási, de nem egyoldalú. A februári választáson 20 százalék fölé erősödött szélsőjobbos AfD például „adósságorgiának” titulálta a tervezetet, és jogi lépéseket lengetett be ellene, de ugyanezt helyezte kilátásba a paletta túlvégéről a szélsőbalos Die Linke párt is. Mivel a csomaghoz módosítani kéne az alkotmányt, és az csak kétharmados többséggel lehetséges, Merznek a rövidesen felálló új parlamenten már esélye se lenne átverni a CDU/CSU és az SPD közös javaslatait. A kancellárvárományos épp ezért a végnapjait élő mostani Bundestaggal akarja elfogadtatni a gigacsomagot, azt jövő héten terjesztik be, és reményeik szerint március 17-én már meg is szavazza a kormányzó kétharmad.

A kereszténydemokratáknak már az SPD-t sem volt egyszerű megnyerni. A szociáldemokratáknak ugyanis kulcsfontosságú volt, hogy a csomag ne csak új védelmi célú intézkedéseket tartalmazzon, hanem része legyen egy komoly infrastrukturális ösztönző is – a választás előtt az SPD vasúti és iskolai fejlesztésekkel is kampányolt. A párt képviselői azzal fenyegetőztek, hogy egy sima hadi csomagra nem fognak rábólintani, a tervezet 500 milliárd eurós infrastruktúrafejlesztő alapja mellett tehát elsősorban ők kardoskodtak. Így aztán a paktummal ők önazonosak maradtak, szemben pont Merzékkel, akik a választás előtt még azt hangoztatták, hogy hiába van dögrováson a gazdaság, az adósságfék marad, beruházásokra máshogyan kell pénzt keríteni. Persze nem csoda, hogy Trump mindent felülírt.

Most minden a Zöldeken múlik, az ő támogatásukat kell megnyerni ahhoz, hogy a távozó parlament áldását adja a tervezetre. A zöld párt eddig nem kötelezte el magát a csomag mellett, sőt több képviselőjük is jelezte, hogy a terv ellen szavazhatnak, ha az nem jár együtt az adósságfék átfogóbb reformjával, amely a klímavédelmi kiadásokat is megszabadítaná a költési limittől.

Ezek is fontos beruházások lennének, hiszen a klímavédelem nemcsak a zöld energiára való átállásról szól, hanem például arról is, hogy ellenállóbbá teszik a városokat a szélsőséges időjárási jelenségekkel szemben. Közelebbről: nem rossz, ha egy települést megerősítenek, hogy ne sodorja el az egészet a tavaszi áradásokkor a medréből kilépő Duna. És ez persze infrastruktúrafejlesztés – a hírek szerint a Zöldek, ha az adósságfék további reformja nem működik, a klímavédelmet is az infrastrukturális alap részévé akarnák tenni.

Levetnék az évtizedes kényszerzubbonyt

A most még a védelmi kiadásokat is gúzsba kötő adósságféket Angela Merkel vezette be 2009-ben, az egy évvel korábban kirobbant gazdasági világválságra válaszul. A német alkotmányba beépült szabályt azért hozták meg, hogy megakadályozzák a szövetségi kormány eladósodását, ennek érdekében pedig megtiltották a tartományi kormányoknak a hitelfelvételt, és előírták, hogy a szövetségi költségvetés évente legfeljebb a német GDP 0,35 százalékáig halmozhat fel adósságokat. Ezt sokan most már fiskális kényszerzubbonynak titulálták, mivel még a tízes évek elejétől a Covidig tartó összeurópai gazdasági fellendülés idején sem lehetett miatta kihasználni a fejlesztési lehetőségeket.

A Merz által javasolt változtatás elintézné, hogy a GDP 1 százalékát meghaladó hadi kiadásokat ne számítsák bele a halmozódó adósságba. Mivel Németország ennél már most jóval többet költ a védelemre – 2023-ban a GDP-jük 1,6, 2024-ben pedig 2,12 százalékát – ez praktikusan azt jelentené, hogy a védelmi kiadásoknak nem lenne többé felső korlátja.