Lázár János után a főherceg is kiszáll a Divatcsarnokból

Hogyan lehet a szorongásainkról szóló kortárs darab, a Mellékhatás egyszerre humoros, romantikus, elgondolkodtató, ám bizonyos jelenetekben vérfagyasztóan komoly?

Rendszer ez, vagy csak őrült beszéd? Az NBC 2015-ben még kirúgta Donald Trumpot azért, ami mára az amerikai politika alapvetésévé vált, tíz év elteltével viszont teljesen elszabadult az elnök kommunikációja. Sikerét nemcsak a valóságot átíró, a közösségi médiát eluraló környezetnek köszönheti, hanem annak is, hogy igazi profi a közönsége előtt: mindig mond idézhetőt, jót vagy rosszat.

Elérkeztünk a teljes politikai lebutítás, elhülyítés állapotához. Azon vitatkozunk, hogy Kollár Kinga többszörösen összetett mondatainak hol az eleje és a vége? Itt tart a politikának nevezett nyelvészkedés, a nemzeti küldetéstudat. Vélemény.

Trump olyan mértékben és tempóban indított támadást a demokrácia ellen, hogy az még a legpesszimistább megfigyelőket is megdöbbentette. Így most szó szerint minden elképzelhető az Egyesült Államokban. Így vélekedik a Die Zeitben közzétett kommentárjában Thomas Zimmer, a Georgetowni Egyetem vendégprofesszora, aki a trumpizmusról és az amerikai szélsőjobboldal történetéről ír könyvet.

Az orosz–ukrán háború egyik fő műveleti központja nem Kijevben volt, még csak nem is Ukrajnában, hanem egy németországi amerikai katonai támaszponton, a hesseni Wiesbadenben.

Jártunkban-keltünkben megéhezünk, megszomjazunk, megállunk „kispiszkostól” a fine diningig. Nosztalgiázunk és felfedezünk, megyünk az emlékeink után, rábízzuk magunkat a véletlenre, vagy éppen nagyon is tudatosan keresünk valami újat. Aztán elmeséljük, mondjuk a magunkét. A vendégét – mert mi vagyunk a mindenkori vendég. Felbukkanásunk bárhol várható. Most éppen a Lövölde téren.