Pottyondy Edinát ott akarták elhallgattatni, ahol a hallgatás már ölt

Ne viccelődjön magyarul Erdélyben, aki nem akar pórul járni! Ha ezt a figyelmeztetést valahol a nyolcvanas évek bugyraiban olvassuk a Ceausescu propaganda ólomnyomástól maszatos oldalain, nem csodálkozunk. Végül is arról szólt az a korszak (is), mit hogyan kell és lehet betiltani, elnyomni, kicenzúrázni. De nem akkor harsant fel ez a morgás, és nem a román szekusok osztották a körmöst a magyar poénokért. Négy évtizeddel később, a magyarországi választások előtt egy évvel, erdélyi magyarok vegzálnak magyarokat. Lobbicsoportok, kommentcsapatok követelik, hogy NER-ellenes üzenetekkel, nem NER-kompatibilis színházi előadásokkal, stand-up estekkel ne lehessen Erdélyben fellépni!

Ceausescu mind a tíz ujját megnyalná, az önfelszámoló magyarok ezzel a tömeges cenzúra igénnyel legszebb álmait váltják valóra. Már most túlhabzott az ország határain a kampány, mi lesz még itt?