Ilyenek voltak az első konklávék: amikor a tetőt is elbontották a bíborosok fölül és koplaltatták őket
Ferenc pápa halálával májusban ismét összeül a pápaválasztó gyűlés, a konklávé, ezzel együtt pedig újra találkozhatunk pár furcsa szokással. Például, hogy bezárják a bíborosokat – csaknem 800 évet kell visszamenni történelemben, hogy megértsük, miért van erre szükség. Vannak olyan szokások is, amelyek eltűntek. Az egyik ilyet possesso néven emlegették, és volt olyan pápa, aki belehalt.
A pápaválasztást rengeteg rejtély övezi, ami nem csoda: egy kétezer éve indult hagyományról van szó. Igaz, az évek során sokat változott, sőt, maga a konklávé kifejezés sem egyidős a pápaválasztással, csak a 13. századtól beszélhetünk arról, hogy a bíborosok bezárkóznak egészen addig (maga a szó is innen ered, „cum clave” – kulcsra zárt), amíg nem döntenek az új pápáról. Az első ilyen esetről 1216-ból tudunk, akkor III. Ince halála után a kardinálisokat a saját biztonságuk érdekében zárták be a perugiai pápai palotába, mivel félő volt, hogy az eredményre váró feltüzelt tömeg kifosztja az épületet.
25 évre rá már egészen más funkciója volt a bezárásnak. Nem tudtak dönteni a bíborosok, egy szenátor, Matteo Orsini pedig így próbálta őket noszogatni. Összesen hatvan napig tartott a 10 bíboros tanácskozása, majd miután az egyikük elhunyt, megválasztották IV. Cölesztint, aki 17 nappal később halt meg. Úgy tartják a szakértők, hogy utóbbi megválasztása volt az első konklávé.
Koplalással az új pápáért
A két hónapos tanácskozás egyébként meglehetősen hosszú, de ez sehol sem volt ahhoz képest, amikor 1268 decembere és 1271 szeptembere között összesen 1005 napig nem volt vezetője a katolikus egyháznak.