Ha gyorsan osztogatni kezdene a kormány, elfelejtenék a választók az elmúlt három évet?

Végezzünk el magunkon egy gyors emberkísérletet! Emlékezzünk vissza a legutóbbi magyar kormányváltásra: függetlenül attól, ki kire szavazott, abban az egész ország egyetért, hogy a 2010. tavaszi gazdasági helyzet miatt az MSZP-nek esélye sem lehetett választást nyerni, ugye? Nos, tévedés. 2010 tavaszán lassult az infláció, csökkent a munkanélküliség, nőtt a GDP és erősödött a forint. Ami igazán rossz volt, az az előtte fél-egy-másfél évvel korábbi helyzet, nyilvánvaló volt, hogy ezt ennyire rövid idő alatt nem felejtik el az emberek.

Ha nem extrémen rossz a gazdaság állapota – 2008-2009 fordulóján az volt –, akkor az átlagos választó memóriája nagyjából fél évnyi visszaemlékezésre elegendő. Ezt az eredményt a University of Chicago négy kutatója hozta ki, méghozzá úgy, hogy az 1960 és 2012 közötti amerikai gazdasági és közvélemény-kutatási adatokat tették egymás mellé. Azt találták: az épp hatalmon lévő elnök népszerűsége tényleg romlott, ha nőtt az infláció, emelkedett a munkanélküliség, vagy recesszióba került a gazdaság, és javult, ha ezek a mutatók is jobbak lettek – de nem azonnal, hanem szinte mindig féléves csúszással.

Az egyetlen kivételt az jelentette, ha a munkanélküliség 7 százalék fölött járt, az ilyen esetben az infláció 1 százalékpontos emelkedése 1,5 százalékponttal csökkentette az elnök népszerűségét, szinte rögtön. Igen, amikor egyszerre nincs munka és drágul az élet, akkor arra tényleg érzékenyen reagálnak az emberek.

Az amerikai Jason Colonel dobta be az egészen zseniális ötletet: ne csak átvitt értelemben beszéljünk arról, hogy mennyire rövid a választók memóriája, hanem nézzük meg olyanokat, akiknek orvosilag igazoltan súlyos memóriazavaruk van! Hét munkatársával együtt

amnéziában szenvedő betegeket kérdeztek politikáról, és arra a teljesen megdöbbentő eredményre jutottak, hogy nincs jelentős eltérés az amnéziások és az ép memóriájú kontrollcsoport döntései között.