Egymás után jöttek ki júniusban a közvélemény-kutatások, amelyek – a Fidesz-közeli Nézőpont Intézet kivételével – minden eddiginél nagyobb, már kétharmadot jelentő előnyt mértek a Tiszánál. Bár a fideszes vezetők még a tagadás fázisában vannak, ami érthető, hiszen a szavazóiknak reményt kell sugározni, itt is van változás. Míg Gulyás Gergely kancelláriaminiszter a hónap közepén még azt állította, nem látott olyan megbízható felmérést, amin ne vezetnének, Lázár János már arról beszélt, szerinte fifty-fiftyre hozzák ki a két tömböt a mérések.
És még csak ezután jött a Pride, ami újabb politikai gyomrossal ért fel a Fidesz, még inkább személy szerint Orbán Viktor számára. A kormányfő jó előre bejelentette, hogy nem lesz itt semmilyen felvonulás, az utolsó pillanatig büntetéssel fenyegették a szervezőket, résztvevőket, akik aztán belenevettek a hatalom szemébe: minden eddiginél többen, becslések szerint legalább 200 ezren voltak a felvonuláson, amely legalább annyira volt kiállás a kisebbségi jogok mellett, mint amennyire kormánykritikus üzenet.
Árulkodó, hogy a Fidesz belső világára rálátó több forrásunk már a Pride előtt is arról beszélt, hogy a Karmelitában számolnak a választási vereség lehetőségével. Olyannyira, hogy
már a gyors visszatérésre is létezik belső narratíva.
„Orbán volt már ellenzékben, és vissza tudott térni, nem gondolja véglegesnek esetleges távozását a hatalomból. A kétharmados törvényekkel bebetonozott legfőbb ügyész, a köztársasági elnök, az Alkotmánybíróság, a Költségvetési Tanács és a gazdasági helyzet gondoskodik arról, Magyar Péter kormányzása zsákban futás lesz, és négy év múlva, vagy még korábban ugyanúgy vissza lehet térni, ahogy Lengyelországban látjuk” – vélekedik az egyik kormányzati szereplő. Ebben az esetben nem kell jelentős számonkéréstől tartaniuk, hiszen az eddig sem sikerült egyetlen kormányváltáskor sem.
