„A megbocsátás nehéz ügy, dolgozni kell rajta. Persze, ha könnyű lenne, mit számítana”

„A könyveket mindenáron meg kell őrizni, mert nélkülük nincs közös emlékezet, amit, ha úgy tetszik, lehet történelemnek hívni, de lehet egyszerűen úgy is gondolni rá, mint a ragacsos csirizre, ami az eddig történteket, az eddig megesett cselekedeteket tartja össze és teszi értelmezhetővé” – mondta 2010. június 3-án a Liszt Ferenc téren az ünnepi könyvhét alkalmából Bán Zsófia író, irodalomtörténész, aki legutóbb a HVG-ben így jellemezte magát: magyar–brazil–zsidó–biszexuális–ateista amerikanista.

Szűk másfél évtizeddel a csirizes hasonlat után ő maga nyúlt az általa megidézett ragasztóanyaghoz. Elkezdett egymástól független novellákat írni, majd útnak indult egy belső hang vagy belső ritmus után.