„A könyveket mindenáron meg kell őrizni, mert nélkülük nincs közös emlékezet, amit, ha úgy tetszik, lehet történelemnek hívni, de lehet egyszerűen úgy is gondolni rá, mint a ragacsos csirizre, ami az eddig történteket, az eddig megesett cselekedeteket tartja össze és teszi értelmezhetővé” – mondta 2010. június 3-án a Liszt Ferenc téren az ünnepi könyvhét alkalmából Bán Zsófia író, irodalomtörténész, aki legutóbb a HVG-ben így jellemezte magát: magyar–brazil–zsidó–biszexuális–ateista amerikanista.
Szűk másfél évtizeddel a csirizes hasonlat után ő maga nyúlt az általa megidézett ragasztóanyaghoz. Elkezdett egymástól független novellákat írni, majd útnak indult egy belső hang vagy belső ritmus után.