Csak találgatni lehet, mi volt a szándéka Orbán Viktornak, amikor a napokban arról beszélt, hogy Varga Judit lehetett volna az a politikus, akinek – ha nem jön közbe a kegyelmi botrány – egyszer átadhatta volna a miniszterelnöki stafétát. Tényleg felötlött benne a lehetőség, hogy két évtizedes kormányzati munka után másutt (akár államfőként) folytatná? Netán azért emlegeti a volt igazságügyi miniszter, Varga nevét, mert rajta keresztül is a volt férjet, Magyar Pétert támadhatja? Vagy azért hozakodott elő az utódlás kérdésével, mert kezdi beárazni a jövő évi bukás lehetőségét, és mással vitethetné el a balhét?
E kérdések megválaszolása ma még a kávézaccból jóslás kategóriája; az őszi parlamenti szezonkezdetig mindenképp várni kell az igazság pillanatára. Akkorra az is kiderül, ismét megpróbálkoznak-e Orbánék a választójogi törvény manipulálásával, hogy legalább a győzelemre esélyes Tisza Párt alkotmányozó többségét elkerüljék, illetve élesítik-e a júniusban ad acta tett elhallgattatási törvényt. Ez utóbbit épp a héten kezdte újra emlegetni az a Lázár János, aki a Magyar Hangban a minap már azt fejtegette, hogy ha a kormány 2026-ban megbukna, az Varga Judit miatt lesz.
Az persze aligha Varga (és Novák Katalin) terhes öröksége, hogy az újabban hatalomtechnikusként (is) egyre gyengébb teljesítményt nyújtó Orbán a jó ideje folyó kampány utolsó nagy felvonása előtt, az uborkaszezon kezdetén sem tudta visszavenni a Tiszától a közbeszéd tematizálását.
