Frankfurter Rundschau
Magyarország nem finanszírozhatja tovább az oroszok háborúját – mutat rá Sven Christian Schulz kommentárja. A magyar kormányfő minden alkalmat kihasznál, hogy kiossza Ukrajnát. De most, hogy az ukrán rakéták a Barátság vezetéket vették célba, a politikus önmagát áldozatnak állítja be, Kijevet ugyanakkor gazfickóként tünteti fel.
Ez a lépés jól illeszkedik hosszú ideje tartó kampányába: az ukránok kiszámíthatatlanok, az EU a kezükre játszik, és csak a Fidesz védi meg a magyarokat a káosztól. A választások közeledtével úgy kell neki az incidens, mint egy falat kenyér.
Bármennyire is érthető az ukrán vezetés felháborodása, miután a magyar fél folyamatosan megvétózza uniós csatlakozási folyamatukat, minél inkább visszalőnek a nyilatkozatháborúban, annál inkább Orbán meséjét támasztják alá. Pedig alapvetően igazuk van: jogukban áll tűz alá venni az orosz területen haladó vezetéket, mivel annak bevétele az orosz hadigépezetet finanszírozza.
Magyarország viszont csakis saját magának köszönheti az energiagondokat. Lett volna ideje, hogy leváljon az orosz nyersolajról. De Orbán hű maradt Putyinhoz, nem érdekes, hogy az hány kórházat, iskolát és óvodát bombáz. Ezután ne csodálkozzon, ha a háborúban összeomlanak a szállítási láncok.
Brüsszel ezzel szemben túlzottan is erélytelen, sorra veszi tudomásul a magyar külön utakat, különleges szabályozásokat. Pedig a Fidesz a brüsszeli intézmények ellen is ki szokott rohanni. Hogy aztán mégis az EU-tól kérjen segítséget.
De a miniszterelnöknek is meg kellene értenie: minden forint, amely a vezetéken keresztül befolyik Putyin hadi kasszájába, az orosz rakétákat és drónokat pénzeli. Aki nem akarja meghosszabbítani a háborút, az nem támogathatja újabb és újabb forrásokkal az agressziót.
