A Perintfalvi Rita katolikus teológus elleni lejárató akció túlmutat az eddig megszokott karaktergyilkosságokon. Nem pusztán egy konkrét személyt, hanem általában a női méltóságot, a vallásos tartalmakat és a közéleti megszólalás lehetőségét is célba vették.
A katolikus teológus véleményével, politikai nézeteivel és harcias stílusával sokak számára megosztó személyiséggé vált a Facebookon – főként a keresztény és konzervatív közegben. Ám annak megítélése, ami vele történt a közelmúltban, független kellene legyen attól, hogy egyetértünk-e vele vagy sem.
Olyan felvételt hozott nyilvánosságra a szélsőséges sajtó, amelynek célja egyértelműen a lejáratás: egy kétezres évek elején készült pornófelvétel szereplőjéről állították, hogy Perintfalvi látható rajta. Majd személyesen is provokálták a nőt, aki egyedül érkezett egy rádiós interjúra. Ez a módszer nemcsak aljas, hanem mélyen sérti az emberi méltóságot, mivel ezen a minden jó ízlésű emberből zsigeri undort kiváltó felvételeken nem Perintfalvi Rita szerepel – aki találkozott vele személyesen is, ezt meg tudja állapítani.
Tegyük hozzá, a felvételen szereplő nő is áldozat. Elsősorban a pornóiparé. A kétezres évek elejéről származó kutatások és sajtóbeszámolók szerint rengeteg magyar fiatal nő vállalt prostitúcióval vagy pornóiparral kapcsolatos munkát Bécsben, részben azért, mert a magyarországi szegénység és a kilátástalanság rákényszerítette őket. A velük kapcsolatos hiedelmek és híresztelések – tudniillik, hogy a magyar lányok azt is megcsinálják, amit más nem – miatt hihető, hogy a bizarr filmben szereplő nő magyar. Továbbá azért, mert a „film” nyitójelenetében A zsidóság története c. könyvet forgatja az utána minden módon megalázó helyzetbe hozott, Perintfalvival azonosított hölgy.
Az „alkotás” ügyében a női szexualitást és a zsidó vallást is meggyalázó volta miatt önmagában felháborodhatnák.
Az, hogy a női testet, a szexuális megalázást és a vallási utalásokat egyszerre használják eszközként, önmagában is vérlázító botrány kellene, hogy legyen, a magyar közösségi médiafelületeket lázban tartó kérdés mégis az volt, hogy Perintfalvi látható-e a videón, vagy sem.
Ez a lejáratás azért is szimbolikus, mert az egyházi hierarchiából táplálkozó keresztény kultúrában a női szerepek hagyományosan nagyjából a szűz, az anya, a szent és a prostituált (a „bűnös nő”) kategóriákra korlátozhatók. Azért fontos hangsúlyozni az egyházi hierarchiát, mert az őskeresztény közösségekben a nők még jóval aktívabb szerepet töltöttek be – tanítványként, közösségszervezőként, házigazdaként, támogatóként –, az intézményesülő egyház azonban fokozatosan kiszorította őket a vezetői és tanítói pozíciókból.
Bár ez a szűkös szerepkínálat a társadalmi változások hatására lassú változásnak indult, mégis erősen élnek azok a leegyszerűsítő olvasatok, amelyek a női tapasztalatokat és a női testet a bűn és a kísértés első számú okaként, előhívójaként kezelik. A legnagyobb szégyen évszázadokon keresztül az volt, ha valaki a „bűnös nő” kategóriájába került – ezért a nők mindent megtettek, nehogy ebben a skatulyában találják magukat.
Ez a kulturális séma máig működik, és a Perintfalvi Rita elleni akció pontosan erre épít: a bűnös nő legarchaikusabb bélyegét sütik rá, hogy hitelességétől – hangjától, követőitől, befolyásától – megfosszák.
A keresztény tanítás azonban nem azonos a patriarchális kurzus szűkre szabott női szerepeivel. A keresztény üzenet szerint a bűnös nőnek is van helye a közösségben, és éppen a legkisebb, a leggyengébb, a leginkább kirekesztett mellé kell állni. Jézus Mária Magdolnát, a bűnös nőt is felemelte, és nem ítélte el, sőt éppen azzal botránkoztatott meg mindenkit, hogy kiállt mellette. Ez az evangéliumi üzenet ma is világos: nem a megszégyenítés, hanem a felemelés, nem a kirekesztés, hanem a befogadás, nem az ítélkezés, hanem a meghallgatás és szabadulás útjának biztosítása a hiteles keresztény attitűd a mindenkori áldozatokkal kapcsolatban. Jézus így szól a bűnös nő megkövezésére készülő férfiakhoz : „Aki bűntelen közületek, az vesse rá az első követ” (Jn 8,7), és ez a példa most is a szemünk előtt lebeghet, hiszen egy ilyen lejárató akcióhoz nemcsak az elkövetők rosszindulata, hanem egy olyan társadalmi közeg is kell, amelyben a nők megszégyenítése és megalázása iránt van igény.
Lehetséges antiszemita üzenet, hogy a filmben szereplő nő zsidó, zsidó nőként teszi és éli át azt, ami a felvételen történik. A női testre és szexualitásra vonatkozó klisék, előítéletek és a vallási kisebbségeket érintő előítéletek összekapcsolása ősi taktika. a legősibb, legsérülékenyebb pontot támadja. Ha pedig 2025-ben is le lehet járatni valakit azzal, hogy – bemondásra – az archaikus „bűnös nő” és prostituált skatulyájába tesszük,
egyre inkább a rettegés, a szégyen és a megalázás logikájára fognak épülni a hazai nyilvánosság így is szűkös és embert próbáló terei,
pedig éppen ebben a térben a keresztény értékek szerint irgalomnak, tiszteletnek és igazságosságnak kellene érvényesülnie akkor is, ha a vitapartner egyébként nem ezen értékek jegyében jár el.
Tekintsük ezt a lejárató akciót annak, ami: a pornón keresztüli – tehát legrosszabb, legalantasabb zsigerekre ható – kísérletnek arra, hogy egyszerre antiszemita üzenetek és olvasatok terjedjenek ilyen alantas, ösztönökre ható módon; egyszerre érje súlyos inzultus Perintfalvi Ritát, ugyanakkor a közéleti szerepet vállaló autonóm nőket is elrettentsék. Ezek a rétegek egymásra rakódnak, erősítik egymást, félelmet és undort kelthetnek a közéletben és a vallási életben egyaránt.
–
A hvg360 tartalma, így a fenti cikk is, olyan érték, ami nem jöhetett volna létre a te előfizetésed nélkül. Ha tetszett az írásunk, akkor oszd meg a minőségi újságírás élményét szeretteiddel is, és ajándékozz hvg360-előfizetést!
Nyitókép: Artemisia Gentileschi – Bűnbánó Magdolna / Wikimedia Commons / Artemisia Gentileschi
