A luxus és az elegancia szinonimája lett az Armani név, amióta csak létezik a márka, de a most 91 éves korában elhunyt divatóriás sokkal árnyaltabban viszonyult az életművéhez. Giorgio Armani a suttogó elegancia megtestesítője volt, visszatükrözve választott otthona, Milánó visszafogott, diszkrét különlegességét. Ahogy a The Cut szakírója fogalmazott: Akárcsak Milánó eleganciája, Armani világa is gondosan őrzött titoknak tűnik, de ha tudod, hol keresd, akkor te is részesülhetsz belőle.
Az Armani védjegyévé vált öltöny is pont ilyen diszkréten teremtett luxust, mégpedig maradandót: az Armani féle filozófia ötven évvel a márka megszületése után is értéket képvisel, és robosztus oszlopa a divatvilágnak. Pedig annak idején talán a legelső dolog, ami a szemlélő eszébe juthatott róla, az a szerénység és az egyszerűség. Mégis forradalmi volt, mert szakított a hagyományos olasz öltönyszabászat merevségével, ezzel lehetővé tette, hogy a viselőik szabadon mozogjanak, lélegezzenek, éljenek az öltönyeikben.
A látvány csak másodlagos forrása egy Armani-öltöny eleganciájának, az elsődleges az, hogy az ember hogyan érzi magát benne.
Armani az egyszerűséget, a praktikusságot, a kifinomultságot kínálta a vevőinek, akik az érezhették, hogy nem kell erőfeszítést tenniük ahhoz, hogy jól érezzék magukat a bőrükben és az öltönyükben. Az egyéniségüket nem elnyomta, hanem kiemelte a ruházatuk.
Csillogás lazán
ALAIN JOCARD / AFP
A divatbirodalmának a horizontjáról visszatekintve a sors érdekes játékának tűnhet, hogy a Piacenzában 1934-ben született Giorgio Armani eredetileg orvosnak készült. A családja hiába engedhette meg magának a középosztály komfortos életvitelét, a háború ezt keresztülhúzta, így Giorgio Armani meghatározó gyerekkori emlékei között volt az éhezés, a játékai között pedig az utcán talált tüzérségi lövedékek, amelyek egyike fel is robbant a kezében, súlyos égési sérüléseket okozva. „A háború megtanított arra, hogy nem minden csillogó”.
A fiatalkori útkeresésébe belefért három évnyi orvosi egyetem, majd a katonai szolgálat is, a fordulópontot viszont egy kirakatrendezői munka hozta el számára a milánói La Rinascente áruházban. Lényegében itt tanult meg mindent az anyagokról, a szabásokról, a vevői igényekről. A tudását a neves haute couture tervező, Nino Cerruti műhelyében csiszolta tovább, és itt szembesült azzal, hogy a divat rengeteg szálon kötődik a társadalmi viszonyokhoz.
