A balti országok területén élő oroszok száma napjainkban is jelentős. Az Észt- és Lettország területén élő orosz nemzetiség aránya 25-30 százalék, míg Litvániában 5-10 százalék. Kapcsolatuk a nemzeti többségi lakossággal a történelmi múltnak köszönhetően feszült.
Észt- és Lettországban a nemzetközi közösség nemtetszését is kiváltó kisebbségi politikát folytattak a Szovjetuniótól való 1991-es függetlenedés után. A szovjet megszállók és leszármazottaik a két független államban nem kapták meg az állampolgárságot, így hontalan státuszba kerültek. Nemzetközi nyomásra a két ország később enyhített az állampolgárság megszerzésének szabályain, aminek hatására jelentősen csökkent a hontalanok aránya, de még így is szép számmal élnek rendezetlen státuszú emberek a Baltikumban.
Az orosz-ukrán háború természetesen nem javított a nemzetiségek közti feszültségen. A háború kezdetén az észt és lett lakosságban a korábbi traumatikus élmények valódi félelemként éledtek újjá. Aki olvasta Sofi Oksanen észt gyökerekkel rendelkező finn író Tisztogatás című regényét, nem lepődik meg ezen. A megszállók által elkövetett rémtettek, a szovjet hatalom alatt élni kényszerült lakosság megaláztatásai és a hatalmat birtoklók visszaélései sok családban mély nyomot hagytak.
