A be nem fizetett áfa nem vész el, csak átalakul; milyen a szociálisan előnyös áfacsalás; a téma, amitől kellően dühbe jöttem ahhoz, hogy a hótunalmas adózásról írjak; és álmom arról, hogy hagyjuk működni a kapitalizmust.
Az áfacsalás, az stimulus, ugye? Alapvetően igen. Hiszen ha olcsóbbá válik valami, nő iránta a kereslet, vagyis abban a termékben számolva „gazdagabbak lettünk”. Ha ez minden termékre igaz, mert mondjuk generálisan csökken az áfa 27 százalékról 10-re, akkor általános stimulust látunk. Mintha mindenki jövedelme nőtt volna 17 százalékkal. Stimulus szempontjából mindegy, hogy az állam csökkenti az áfát, vagy csak az állampolgár nem fizeti be.
Ha áfa nélkül Bélától, a háztáji kolbásztöltőtől veszem a kolbászt, áfával viszont a Közértben, akkor Bélát bizony stimulálta az áfa be nem fizetése. Meg persze engem, aki ezáltal olcsóbban jutott a betevő kolbászhoz és a maradékot másra költhetem. A be nem fizetett áfa nem vész el, csak átalakul.
A Közértben vásárolt, áfás kolbász is stimulál: a Közértet és az ipari kolbásztöltőt stimulálja. Meg persze – magán az áfán keresztül – az államot. Stimulus ez stimulus hátán. Az államhoz áramló bevételnek pedig egy sajátossága biztosan van: azonnal el lesz költve. A kolbásztöltő lehet, hogy malacperselybe rakja a bevételét, annak meg senki nem látja hasznát. Még ő sem. A nagy áfacsalásban akkor ki tartja el az államot? Aki ügyesen stimulál. Meg oktat, meg utakat épít.
Arra nem vállalkozom, hogy a témának minden rétegét kibontsam, inkább csak felvillantanék egy-két aktuális képet az állam teljesítményéről. Pontosabban a magyar állam teljesítményéről. Bár nem hiszem, hogy máshol sokkal jobb lenne a helyzet. Itt van például az oktatás. Amit az államnak kell ellátnia, hiszen… hiszen mindenki tudja, hogy az államnak kell! Nézzük meg mi történik, ha valahol a magánszféra, jelen esetben a Van Helyed alapítvány látja el ezt a feladatot.
„Az ózdi kistérség szegregátumaiban az iskoláskorú gyermekek 70 százaléka végzi el az általános iskolát, a 8 általánost elvégzőknek viszont mindössze 2 százaléka tanul tovább valamilyen középiskolában” – ez az állami iskolarendszer mérlege a Telex cikke szerint. „A Van Helyed rendszerében viszont az összes gyerek befejezi az általános iskolát és tovább is tanul. A középiskolát elvégzők aránya is 95 százalék, 50 százalék pedig még a felsőoktatásba is bekerül” – ez a nem állam által szervezett oktatás mérlege, ugyanott.
Most álmodjuk azt, hogy hagyjuk működni a kapitalizmust, és az emberek elkérhetik az árát a tevékenységüknek. Nem kell a jóindulatban, vagy pláne a dilettáns államban reménykedni. Ilyen mesebeli körülmények közt azok a végzettek, akik a Van Helyed alapítvány miatt sokkal magasabb képzettséghez és így jövedelemhez jutnak, nem az államnak fizetik a személyi jövedelemadójukat, hanem az alapítványnak.
Elkezdenénk stimulálni a sokkal jobb oktatást adó intézményt, ami elkezdhetne terjeszkedni és kiszorítani a silány állami oktatást. És az összes elmaradott térségben sokkal képzettebb emberek nőnének fel. És az elmaradott térségek immár nem lennének elmaradott térségek. Mi kell hozzá? Hogy ne az állam költse a pénzt, amit a gazdaság megtermelt, hanem a gazdasági szereplők. Ide vezetne az áfacsalás? Nem, csak jelzem, hogy
nem feltétlenül van baj azzal, ha valaki nem adja le a sápot az államnak, hanem maga költi el azt a pénzt.
Ugyanis a gazdaság marad ugyanakkora, akár adózunk, akár nem. Ami változik, hogy mekkora része lesz hatékonyan / társadalmilag hasznos módon / ki tudja, hogyan elköltve. Olyan országokban, ahol a gazdaság szereplői a hasznosabbak a társadalom számára az államnál, szociális szempontból kifejezetten jó dolog lehet az áfacsalás. Nagy előnye szerintem Romániának (amely „utolérte Magyarországot”), hogy ott lényegesen alacsonyabb az állami újraelosztás. Nem csak kevesebb pénz jut korrupcióra, de még a lakosságba is kevésbé beplántált a tudat, hogy „majd az állam megoldja”. Oldd meg magadnak!
Meg kell említeni az egykulcsos adó egy előnyét: az emberek hajlamosabbak befizetni. Igazából az adó beszedésének ez a legfontosabb célja, a szociális szempontokat elég lenne a visszaosztás során figyelembe venni. Adóbeszedésben pedig Magyarország élen jár Kelet-Európában. Itt a legkisebb az ún. adórés, azaz, hogy mennyi a potenciálisan beszedhető adó és a valósan befizetett adó közti különbség. Sok oka van ennek, de talán az egykulcsos adó az egyik legfontosabb. És a gazdagok akkor is sokkal több adót fizetnek, ha egykulcsos az az adó.
És végezetül,
ha már szóba került a visszaosztás szociális szerepe, akkor hadd térjek rá arra a témára, amitől kellően dühbe jöttem ahhoz, hogy a hótunalmas adózásról írogassak. Itt van ez az Otthon Start program, ahol a programot igénybe nem vevő adófizetők kifizetik az igénybevevők lakásának a negyedét,
amitől a lakások egy részének az ára – tőzsdei szakszóval – fölfelé gappelt. Az lenne a funkciója, hogy a lakáspiacon előnyösebb helyzetbe hozza azokat a fiatalokat, akik mondjuk be szeretnének költözni a városba. Mert ez társadalmilag hasznos. Erre szomorúan látom, hogy én, Balásy Zsolt, ötvenéves, háromgyerekes családapa, zuglói nagylakással és a fölső 1 százalékba tartozó jövedelemmel simán igénybe vehetem. Hát, ez nem annyira hasznos.
De miért venném igénybe ezt a „fiataloknak szánt” programot? Mert állampolgári kötelességem rámutatni az állam hibáira: mi lehet az oka, hogy nem vagyok kizárva? És miért nem veszem mégsem igénybe? Mert úgy 25 éve – egy másik állampolgári kötelességemnek eleget téve – passzívan ellenálltam annak, hogy a kábelnet szolgáltatók oligopol helyzetüket kihasználva kifizettessék velem az internet-vonalas telefon-tévé-előfizetés kombót, miközben se tévém, se vezetékes telefonom nem volt.
Állampolgári kötelesség állampolgári kötelesség hátán. Deák Ferenc se csinálta volna másképp. Passzív rezisztenciánk eredményeképpen most Deák Ferenccel együtt szerepelünk hát a BAR-listán, így mi nem tudunk részt venni az Otthon Start programban.
Valaki más legyen szíves tetteivel rámutatni az állami hibákra!
Nyitóképünk illusztráció. Kacsamesék (DuckTales) / TMDB
Ez a hírlevél csak egy a sok közül. A hvg360-on 10+ hírlevél közül választhatsz. Ezeket egyfelől szakmájukban kiemelkedő szerzők írják például a gazdaság, a menedzsment vagy a viselkedéstudomány területeiről, másfelől a HVG sokat látott újságíróit követhetitek: érdekes összefüggések adatokon keresztül, változó világunk jogi értelmezése, személyes történetek közéletről női szempontból, szemérmetlen dömpingű kultúrajánlat és külföldi lapok heti hírszemléje.
Kapaszkodjon: ennyiből lehet jóllakni a 41. F1-es Magyar Nagydíjon.
