Három és fél év vérontás után most kezd el az oroszok pénztárcájába vágni Putyin ukrajnai inváziója

Nyilván nem Donald Trumptól kell várni, hogy mélyelemzést adjon egyes országok gazdaságáról, de a múlt heti, Oroszországgal kapcsolatos Truth Social-bejegyzése mégis fején találta a szöget. Az amerikai elnök – az ukrajnai invázióval kapcsolatban már sokadszorra hangnemet váltva – emlékezetes módon arról írt, hogy az oroszok már három és fél éve kínlódnak egy olyan háborúban, melyet egy igazi katonai hatalom egy héten belül megnyert volna, és ettől Oroszország „úgy fest, mint egy papírtigris”.

Az amerikai elnök a maga csapongó, kissé nehezen követhető stílusában ezt követően arról is írt, hogy amikor az orosz nagyvárosok népe ráébred, valójában mivel is jár ez a háború – például a benzinhiány miatt a kutak előtt kígyózó sorokkal, miközben a kormány majdnem minden pénzüket az ukrajnai invázióra költi –, akkor Ukrajna visszafoglalhatná minden elvesztett területét, „és ki tudja, talán még tovább is juthatna. Putyin és Oroszország NAGY gazdasági bajban van, és itt az idő, hogy Ukrajna cselekedjen.” Trump posztja végén sok szerencsét kívánt mindkét háborúzó félnek, és azt írta, továbbra is ellátják fegyverekkel a NATO-t, hogy aztán a NATO azt csináljon a fegyverekkel, amit csak akar.

Vagyis Trump arról írt, hogy amikor majd a frontvonaltól távol eddig vígan élő orosz lakosságnak hirtelen elkezd fogyni a pénze, rögtön meg fog roppanni Putyin ukrajnai inváziójának társadalmi támogatottsága, ami, együtt Kijev nyugati megsegítésének folytatásával, döntő befolyással lehet a háborúra. Ismert, hogy az amerikai elnök véleményét mindig épp az alakítja, hogy legutóbb kivel egyeztetett, márpedig a fent idézett bejegyzés előtt Volodimir Zelenszkij ukrán elnökkel beszélt – így hát nem annyira meglepő a Putyint ekéző alapállás, legfeljebb annak az intenzitása. Viszont Trump eddig még sohasem turkált az orosz lakosság zsebében. Annak, hogy elkezdte, megvan az oka.

Árak, bérek és a „kis hölgy”