98 nap. Ennyi idő alatt léptünk vissza a nullára.
Június 28-án Budapesten voltam, amikor több százezren vonultak fel a Pride-on a szabadságért, szembeszállva a félelemmel és a diszkriminációval. A rendőrségi tiltás ellenére a szivárvány színeivel töltötték meg a várost – vidáman, békésen, félelem nélkül.
A saját szememmel láttam. A hitet, hogy a sokféleség, a nagylelkűség és az emberiesség győzedelmeskedik.
98 nappal később, október 4-én mégis azt láthattuk, hogy több ezer embernek ismét egy kormányzati tilalommal kellett szembeszállnia, hogy a Pécs Pride-on felvonulhasson ugyanazért a szabadságért.
Bennük megvan minden, ami jó Európában – nyitottság, befogadás és igen, némi egészséges mértékű makacsság is.
A tanulság egyértelmű: az elért fejlődést soha nem szabad adottnak venni. Az Európai Bizottság keresetet indított Magyarország ellen az Európai Unió Bíróságán azok miatt a nemzeti szabályok miatt, amelyek szexuális irányultságuk és nemi identitásuk alapján hátrányosan megkülönböztetik az embereket. Az ügyet még vizsgálja az Európai Bíróság, és bízunk benne, hogy győzni fog az igazság.
Szeretnénk, ha mindenki úgy érezné, hogy biztonságban van, és szabadon lehet önmaga. Van, aki lánynak születik, van, aki fiúnak, és van, aki nem illeszthető be egyszerűen ezekbe a kategóriákba. Az emberek azok, akik – ez ennyire egyszerű és ennyire bonyolult is egyben. A sokféleség nem veszély, hanem erő – olyasmi, amit ünnepelni és védelmezni kell. Ezt jelenti egy valódi egyenlőségközpontú Unió felépítése.
Az önazonosságnak annyira természetesnek kellene lennie, mint a levegővételnek, és senkinek sem szabadna kisebbrendűnek éreznie magát azért, mert az, aki.
Manapság világszerte próbára teszik a jogokat és szabadságjogokat. A nemek közötti egyenlőséggel és az LMBTIQ+-jogokkal szembeni ellenállás új hulláma söpör végig a világon, elérve olyan helyeket is, ahol úgy tűnt, hogy már a múlt ködébe vesztek a nemek és a szexualitás körüli csatározások. Vannak ilyen helyek itt, az Európai Unióban is.
Az európaiak nagy elvárásokat támasztanak az EU-val szemben. Fokozottan igaz ez azokra az értékekre, amelyeket a tükörbe nézve látunk magunkban: kedvesség, méltányosság és tisztelet – különösen azok iránt, akik mások, mint mi.
Egy dolog biztos: az EU soha nem fog hátat fordítani az LMBTIQ+-közösségnek, mert az intolerancia olyan méreg, amelyet ha nem állítunk meg, elterjed a társadalmainkban.
Az európaiak elvárják tőlünk, hogy betartsuk az ígéreteinket. A mi nemzedékünké a feladat, hogy e jogok megingathatatlan őrzői legyünk.
Az egyenlőségért felelős európai biztosként fáradhatatlanul védelmezni fogom azt az egyszerű, az európai értékeink középpontjában álló igazságot, hogy mindenkinek joga van önazonosan élni, szabadon szeretni és félelem nélkül megszólalni.
A szabadság és az egyenlőség az érdekeinket is szolgálják. Élettel töltik meg a demokráciát, és megerősítik a gazdaságot. Az OECD szerint
a szexuális irányultságon alapuló diszkrimináció évente közel 90 millió euróval csökkenti a GDP-t az Európai Unióban.
Akkor aknázhatjuk ki teljes mértékben a polgáraink tehetségét, ha előmozdítjuk az LMBTIQ+-személyek szerepvállalását. A sokféleség nem teher, hanem az innováció, a kreativitás és a versenyképesség hajtóereje.
Az EU öt évvel ezelőtt tette közzé az LMBTIQ-személyek egyenlőségére vonatkozó első stratégiáját. Ez mérföldkövet jelentett: egyértelmű állásfoglalás volt a gyűlölettel és a diszkriminációval szemben. Azóta javult a társadalmi elfogadottság, és az érintettek nyíltabban vállalják önmagukat. Ma már az európaiak kétharmada támogatja az LMBTIQ+-személyek jogegyenlőségét. De érzékeny folyamatról van szó. 2019 óta közel 20 százalékkal gyakoribbá vált az ilyen személyekkel szemben elkövetett, gyűlölet motiválta zaklatás.
Ma bemutatom az LMBTIQ+-személyek egyenlőségére vonatkozó új stratégiát, amely a következő öt évre szól. A stratégia célja világos: megvédeni az LMBTQI+-személyeket az erőszaktól, képessé tenni őket arra, hogy szabadon és egyenlőséget élvezve éljenek, és az egész társadalmat megszólítani az egyenlőség javítása érdekében. Ez nem egyetlen közösség harca, hanem mindannyiunké. A stratégia a jogok kiterjesztéséről és a befogadóbb szemléletről szól – nem valaki ellen, és nem valakinek a kárára. Foglalkozik a káros átnevelési gyakorlatokkal is, a fizikai és szexuális erőszaktól a szóbeli bántalmazáson át a megalázásig. Szembeszáll emellett az online terjedő gyűlölettel is, mert az a való világban is erőszakot szül.
Meggyőződésem, hogy Európa legfőbb ereje abban rejlik, hogy képesek vagyunk összefogni és jobb jövőt követelni a népünknek. Uniónk elismeri minden egyes ember méltóságát, és soha nem szűnik meg jobbra törekedni.
Európa az LMBTIQ+-személyek nélkül nem lenne Európa. Sokféleség és egyenlőség – ez adja Európa erejét.