A cseh parlamenti választások és az azt követő fejlemények – köztük a volt kommunista állambiztonsági ügynök, Andrej Babis politikai visszatérése – után a közép-európai sajtóban és diplomáciában is ugyanaz a kérdés visszhangzott: lesz-e Babis a következő Robert Fico vagy Orbán Viktor? A válasz, amellyel még a külpolitikai elemzők is nyugtatták magukat, mintha valami geopolitikai magnéziumtablettát nyeltek volna le, így hangzik: az új cseh miniszterelnök nem lesz sem egyik, sem másik.
Való igaz, az elmúlt hónapokban Andrej Babis mintha tompított volna a Brüsszelnek szánt rúgásokon: ritkábban hangoztatja, hogy neki nem parancsolhatnak bürokraták, akiket nem választott meg senki, vagy hogy „cseh fiúk nem fognak meghalni Ukrajnában”. Sőt a közelmúltban még a lengyel kormányfő mellett is kiállt, miután orosz drónok sértették meg Lengyelország légterét.
Csakhogy Robert Fico sem volt egyenlő a mai Ficóval, amikor 2018-ben átadta a hatalmat, sőt még akkor sem a mostani formáját hozta, amikor 2023-ban visszatért. Csak fokozatosan kezdett úgy beszélni, ahogy demokraták nem beszélnek, s lassan alakult úgy, hogy gyakrabban látogatta meg a háborús bűnökkel vádolt Putyint, mint az unió vezetőit.
