Németországtól az USA-n át Japánig falják a regényeit. Megérett a világ a művei befogadására?
Az írói munkásságomon kívül nem foglalkozom mással, társasági életet sem élek. Nem tudok másra gondolni tehát, mint hogy kizárólag a könyveim lehetnek azok, amik miatt méltányolnak a világban; pontosabban a műveimet. De hogy mit méltányolnak bennük, azt nem tudom megítélni.
Azért hadd kérjünk egy kis önreflexiót!
Undorodom a középszerűtől, a hamistól és a sunyi csalástól. Undorodom a piactól. Nem érdekel, hogy mit kíván meg a kor olvasója egy könyvtől, miközben magát a kor olvasóját is végtelenül magára hagyottnak látom. Azt, hogy a saját kérdéseire, ha lennének ilyenek, nincs válasz, nos, a kudarcnak ezt a tényét az olvasó nálam biztosan megtalálja.
Írásai sokszor rosszkedvűek. Ön pesszimista vagy inkább racionális?
Nem találom könyveimben a rosszkedvnek ezt a kivételezett szerepét. A hülyeség például, amelyről gyakran írok, sokat enyhít egy monokróm világítéleten. Inkább azt mondanám, vannak hőseim, akiknek lesújtó véleményük van a világról, és ők hangsúlyosan vannak jelen nálam. De szerintem méltányos vagyok: akkora súllyal szerepelnek a műveimben, amennyit az életben nyomnak.
Szokott, illetve tud örülni valaminek az életben?
