Mi a probléma a Belügyminisztérium épületének eladásával? Nem jogszerű?
A magyar államnak tíz körömmel kellene ragaszkodnia azokhoz a nagy történelmi múltú ingatlanjaihoz, amelyek építészeti értékeiken túl egyúttal szimbolikus jelentőséggel is bírnak. Ez a BM-tömb négy nagy épület egyesítése útján jött létre, amelyek mindegyike bankszékház volt fennállása legalább egy időszakában. A kőburkolatos homlokzatú, Dunára néző főépület (ahol mostanáig a mindenkori miniszter irodái is megtalálhatóak voltak) a Pesti Magyar Kereskedelmi Bank székhelyének épült, amely az első magyar alapítású bank volt, tehát óriási presztízsű intézmény. Ennél jobb, fekvésénél és építészeti kialakításánál fogva reprezentatívabb helyre nem költözhetett volna a belügyi tárca. Fontos megjegyezni, hogy a minisztérium jóval hosszabb ideig működött itt, mint korábban maga az építtető bank.

Ezeken a méltánylandó elvi szempontokon azonban gyakran átlép az állam. A Budai Várban felépítette a Pénzügyminisztérium régi-új épületét, ám közben összevontak két tárcát, ez a gazdasági minisztérium így már nem fér el ott, ezért jött a mentőötlet, költözzön a belügy.
Csakhogy a várbeli Szentháromság téri épület a mostani kibővített állapotában a belügyi ágazat teljes személyi állományának és infrastruktúrájának befogadására sem elég, hiszen a tisztviselők egy jelentékeny része – hely hiányában – a Széchenyi téren volt kénytelen maradni, még ha átmenetileg is. Ez mindennél árulkodóbb azt illetően, hogy itt valójában nem egy államigazgatási tekintetben alaposan megfontolt átszervezésről volt szó, hanem csupán a kiváló megközelíthetőségű pesti BM-tömböt kellett gyorsan felszabadítani az új «baráti tulajdonos« számára, az ott dolgozókat meg átpaterolni bárhová, ahová csak lehetett, így például a korábban Pénzügyminisztériumnak újjáépített, de sokkal kevésbe jó megközelíthetőségű vári helyszínre.
Csak a vak nem látja, hogy itt ingatlanmutyi zajlik, nem pedig felelős vagyongazdálkodás.
Van erre bizonyíték?
A négy épületből álló BM-tömb egyik eleme, a József Attila utca és a Nádor utca sarkán álló volt Pollack-ház (az építész saját maga számára tervezett egykori lakó- és bérháza) részét képezte a nemzeti vagyonnak: azaz «nemzetgazdasági szempontból kiemelt jelentőségű nemzeti vagyonnak minősülő, műemléki védelem alatt álló építmény« volt. Egészen addig, amíg a listáról le nem húzták, és így eladhatóvá vált.