„Nem óriásplakátok ezreinek mocskolódását érdemli ez az ember!” – szögezte le másfél évvel ezelőtti, Igazságot Sorosnak! kezdetű röpiratában Fellegi Ádám zongoraművész, s felhívásával megbombázta a magyar sajtót. Leveleket, e-maileket küldött a szerkesztőségeknek, s már másnap szelíd türelmetlenséggel érdeklődött telefonon, hogy mikor hangosítják fel végre értetlenségét, miért a nagy csend például az egykori Soros-ösztöndíjasok részéről, hiszen „az emberi hálátlanság mélypontja az, ahogyan Magyarország most Sorossal bánik”.
Nem állítható, hogy nyílt levelének 2024 nyarán nagy visszhangja támadt volna. A „közellenségnek kikiáltott Soros György elleni kampány éppen alábbhagyott, a hazai közvéleményt akkortájt inkább a Donald Trump elleni merénylet, Orbán álságos békemissziós röpködése, Budapest pénzügyi megszorongatása, vagy éppen a Tisza áradása foglalkoztatta.
A magát impulzív szenvedélyűnek tituláló Fellegit az „elgyávultak csöndje” újabb akcióra sarkallta. Körlevelet küldött barátainak, ismerőseinek, no meg azoknak, akikről tudta, vagy megtudta, hogy valaha részesültek a Soros Alapítvány támogatásában.
„Petíciót nem szeretnék indítani, már tele van ilyenekkel a padlás. Viszont ha kapnék néhány támogató válaszlevelet, amelyben a levélíró összefoglalja véleményét a Soros György-jelenségről nem több mint 5 mondatban, az jólesne az igazságnak (és nekem is személyesen).”
A tervei, várakozásai szerinti legalább száz „tanúságtétel” azt dokumentálná „örökre”, hogy igenis voltak, akik „az alapvető emberi tisztesség nevében” szót emeltek. Valahogy úgy, ahogy 1938 májusában 59 keresztény értelmiségi tiltakozott az első zsidótörvény meghozatala ellen. (Lásd alább Talányos történet című írásunkat.)
