A testőr – Centrál Színház
Ki tudhat többet a színház és a szerelem buktatóiról, az elhitetés művészetéről, a kísértésekről és a megcsalásról, mint a színészek. Molnár Ferenc 1910-es keltezésű, a világot bejárt „színház a színházban” bohózata, A testőr görbe tükröt tart mindben. A Molnár-darabok egykori fellegvára, a Vígszínház emblematikus, Várkonyi Zoltán rendezésében 1966-ban bemutatott előadásában a Ruttkai Éva–Darvas Iván-páros űzte a színésznő és a színész párviadalát. Már egy 1928-as vígszínházi bemutató után megjelent kritika arról, hogy „A darab témája lélektani képtelenség, nincs olyan maszk, amelyben bárki sikeresen elrejtőzhetne, legkevésbé a férj a feleség elől.” Lélekjelenlét, színészbravúr, többfedelű, sziporkázóan szellemes dialógusok: alaposan fel van adva a lecke minden társulat számára, hogy sikerül-e átugrani a lécet.
Centrál Színház
A Centrál Színház bemutatója kiállja a próbát ritmusérzék, atmoszférateremtés (Ujj Mészáros Károly rendezése), minőségi, funkcionális díszlet (Bagossy Levente), pazar jelmez (Kárpáti Enikő), és nem utolsósorban színes alakítások dolgában. Az előadás pikantériája, hogy a Schmied Zoltán–Ágoston Katalin-színészházaspár játssza a szerelmében csalódott, szenvedő színészt és léha életű színésznő feleségét. Balsai Móni betegsége miatt Ágoston rekordidő alatt vette át a szerepet a színházi évad első felére, amit kettős szereposztásban játszanak majd Balsaival. Schmied tipródó férjből snájdig arisztokrata testőrré változva szédíti szíve hölgyét. Át tudja éreztetni őrlődését az abszurd helyzetben egy kitalált szeretővel. Ha testőrként elcsábítja feleségét, férjként szarvazzák fel, ha visszautasítják, férfiként és színészként is kudarcot vall. Karakteres epizódalakításokat nyújt Györgyi Anna mamaként, Kaszás Gergő színikritikusként, Papp János hitelezőként, Szabó Éva páholyosnőként, Gats Éva pedig a szobalány szerepében. (Szentgyörgyi Rita)
