A tábornokok és a hadvezérek mindig a legutóbbi háború újbóli megvívására készülnek fel – szól a katonai közhely. Így tett a Vlagyimir Putyin vezette Oroszország is, amikor 2022 februárjában megtámadta Ukrajnát. Elhúzódó konfliktusban ugyanakkor lehetőség van a tanulásra is, és ezt elemzők szerint nemcsak a védekező Kijev használta ki, hanem az agresszor Moszkva is. A háború kezdetekor a minden tekintetben erősebb Oroszországnak a várakozásokkal ellentétben nem sikerült néhány nap vagy hét alatt térdre kényszerítenie Ukrajnát – pedig még Washingtonban is ettől tartottak –, sőt egy hónap alatt szinte nyom nélkül eltűnt az a mintegy 50 kilométer hosszú hadoszlop, amelynek az lett volna a feladata, hogy bevegye és megszállás alatt tartsa Kijevet és környékét.
A szakértők – teljes joggal – azzal magyarázták a látványos orosz kudarcot, hogy az invázió megindítása előtt erősnek tartott hadsereg vezetése nem tanult a korábbi konfliktusokban elkövetett hibákból. Annak ellenére erőltették például a több tucat járműből álló harckocsioszlopok felvonulását, hogy már az ezredforduló környékén vívott csecsenföldi háború bebizonyította:
védtelenné válnak a tankok, ha az ellenséges vidék útjain kilövik az elsőt és az utolsót.
Az oroszok ugyancsak rendületlenül hittek abban, hogy a mennyiségi fölény mindenható, s ezért jelentős erőkkel támadták a rugalmasan harcoló ukrán védelmet. Az is sokat számított, hogy míg Ukrajna már a konfliktus első szakaszában igyekezett minél több – elsősorban török – drónt bevetni, az orosz hadvezetés csak késve értette meg, mekkora a jelentőségük a pilóta nélküli eszközöknek.
