Két hetente megjelenő hírlevelemben, a Kokettben röviden felvillantottam a politikai fétis megjelenését a magyar médiában. Személyes példán keresztül írtam róla, mint női újságíró a férfi politikusok világában. A címbe Kocsis Máté neve került, de ahogy a Fidesz frakcióvezetője másnap a Harcosok Órájában kifejtette, valóban nem (csak) róla szól a történet. A reakcióból azonban tökéletesen beigazolódik, amit írtam.
Tényleg nem csak a női újságírókat alázzák ezek a politikusok, nekünk azonban másfajta alázás jár, olyan, amiben a helyünkre tesznek minket.
Nemcsak nő vagyok, de fiatal is, és ez egy olyan kombináció, amivel a fideszes férfi politikusok egyszerűen nem tudnak mit kezdeni. Ursula Le Guin amerikai író egy esszéjében fogalmazza meg azt, hogy a férfiak csak egymással tudnak versenyezni. „Ha valóban egyenlő versenyfeltételek mellett kell megmérkőzniük a nőkkel, hisztérikussá válnak.”
Semmi gond nincs azzal, hogy Kocsis nem ismeri a munkámat, és joga van ahhoz, hogy ne tetsszen neki a Kokett, vagy hogy kritikával illessen egy írást, aminek a címében szerepel a neve. De mint oly sokszor, nem a cikk tartalmáról van szó, nem az újságíró munkásságáról, nem a véleményéről, hanem a neméről.
