Minden várakozást felülmúlóan aranyos a találat, ha azt keressük, mi volt az első olyan magyar nyelvű újságcikk, amelyben arról van szó, milyen lehet az élet a távoli 2025-ben. Egy 1925-ben kelt írást ad ki az Arcanum: a felvidéki Szepesi Hiradó dr. L. E. néven publikáló szerzője nem űrutazást, az örök élet orvosságát vagy világbékét képzelt el, hanem egy járdafelújítást. Pontosabban annak elmaradását. Arról írt ugyanis, hogy rábukkant egy ősrégi, 1825-ös cikkre arról, hogy Lőcsén járhatatlan a Hermann Gusztáv utca, és mivel száz év elteltével még mindig rossz ott a járda, „majd 2025-ben könnyű lesz a Szepesi Hiradó szerkesztőjének. Csak ki fog kelleni ollózni ezt a kis cikket és szóról szóra leközölheti. Azt hiszem, még akkor is aktuális lesz.”
Egy hasonló, „mi volt száz éve – mi lesz száz év múlva” példát vett elő 1925-ben a Magyarország egyik szerzője is, hogy megmutassa, nem kell félni a fejlődéstől. Ő a berlini gázvilágítás 100. évfordulójából indult ki, és felsorolta, milyen érvekkel támadták 1825-ben a gázvilágítás bevezetését. Attól féltek, hogy sorra fáznak meg az éjjel kimaradozók, megnő a bűnözés, sőt igazságtalannak érezték, hogy az éjszaka otthon alvók adójából kapnak világítást a többiek.
Már látszik, hogy ez nem így történt – úgyhogy mielőtt élből elutasítanánk valami új ötletet, „gondoljuk csak meg, hogy nem vetődnek-e fel ma is új eszmék és új törekvések, amelyekkel szemben a mai többség hevesen opponál, és 2025-ben nem fogják-e majd egy és más vonatkozásban azt mondani az utódaink, hogy száz évvel ezelőtt milyen szamarak is voltak az emberek Budapesten!”.
