Január óta egy-két sikert elkönyvelhet a külpolitikában az amerikai elnök, ám nagy kérdés, hogy mire megy ezzel, mert vele kapcsolatban csupán egyvalami biztos: a nemzetközi ügyekben az ösztön, a sértettség és a saját egója vezérli, ez pedig így kiszámíthatatlan keveréket alkot – írja David E. Sanger, aki a The New York Times fehér házi tudósítójaként már öt elnököt figyelt egészen közelről.
Úgy véli, a politikus idáig vegyes mérleget tud felmutatni, ha azt nézzük, miként viszonyul szövetségeshez, ellenséghez, valamint vetélytárshoz. Vannak eredményei, ám egyre gyakoribbak nála a rendszertelen kitörések, legyen szó Kanadáról, Kínáról, Venezueláról vagy Ukrajnáról.
