A Sziget helyzete körüli politikai kavarás érdekes, de messze nem a legfontosabb – Programok november 14-ig

A Fővárosi Közgyűlés nagy port kavaró – pun intended – adok-kapokja mentén tulajdonképpen megtekinthettük, hogyan zajlik a demokratikus vita, de az eredmény egyelőre inkább hasonlít egy Pintér Béla darabra.

Előző levelünk óta a politika híreket a kinek nagyobb a menete kérdéskör vitte, erős versenyző volt az elmaradt Trutyin-találkozó (taps), jelen levél írásakor dominál a szabad média további aprítása, a köztes idő éllovasa viszont mindenképp a Sziget körüli csatározás.

Hogy miért került veszélybe a Sziget Fesztivál jövője – miért téma ez igazából már jó pár éve –, mit produkált az elmúlt napokban fejetlen csirkeként a megválasztott fővárosi vezetés, mi vezetett a mindent rendbehozó politikus férfi c. szelfi megszületéséig, azt a független sajtó részletesen körbeírta a külföldi tulajdonos kihátrálásának híre, vagyis október 13. óta (lásd keretes összefoglalónkat). Épp szerencsére ott tartunk, hogy lesz fesztivál, folyik az előregisztráció, és nem kell azon gondolkodni, milyen búcsúbuli, kiállítás, könyv vagy film adna méltó Sziget-búcsút.

Kell egy hét

Akinek valamiért fontos a Sziget, annak nagy eséllyel létezik a fejében egy speciális, csak a fesztiválnak fenntartott, prémium régen minden jobb volt doboza. Rendes millenialként az enyémben benne van például a pöttyös túró rudis mörcsök gyűjtögetése, a világzenei színpad, az A38 sátor, a silent disco, a Luminarium, a Milli tejbár, meg a színházi sátor dombos verziója (meg amikor sajtós passzal be lehetett menni a VIP wc-be). Milyen jó, hogy létezhet ez a fajta hőbörgés, mert ez azt is jelenti, hogy van mihez hasonlítgatni, létezik Sziget – benne olyan régi túlélőkkel, mint például a Magic Mirror.

Volt viszont pár nap, amikor úgy tűnt, a Sziget bekerül Budapest nagyhatású csontvázai közé – és az egész mehet egy még nagyobb régen minden jobb volt dobozba.

Idén két szerelmes levelet is fesztiválokhoz írtam, a Bánkitó és a Kolorádó utolsózása és a Sziget idején. Ugyan az első két kisfesztivál és a monstre Sziget céljaiban, műfajában és hangulatában is egészen másféle esemény, de, ahogy akkor is írtam, nélkülük Budapest és az ország kultúrtérképe mind összehasonlíthatatlanul szegényebb lenne. Ez igaz akkor is, ha sok magyar nem teheti meg, hogy elmenjen a fesztiválra, ami sok éve nagyrészt külföldi fiatalokat vonz.

A kinek tetsző-kinek nem tetsző lineuptól, a sör árától és az ismert porfaktortól függetlenül a Sziget kulturális, gazdasági és társadalmi tőkéje elvitathatatlan. A zenés-táncos, kellő modorral mondva összművészeti-közösségi események fontossága mellett érvel végül is az egész hírlevél-folyam – és épp erre emlékeztet most a Sziget felett lebegő véres bárd. Nem véletlenül nőtt ki épp Budapesten Európa egyik legnagyobb, időközben mainstreammé váló zenei fesztiválja.

A majdnem megszűnő Sziget emlékeztet minden alkotóra, szervezőre és egyéb kultúripari munkásra, aki hozzájárult a történetéhez. Minden már sajnálatosan elmúlt, bezárt, kisemmizett, átalakított, einstandolt, önmagát megevő vagy egyszerűen csak kifáradó, de valamiért emblematikussá váló helyre – mint akár az Almássy tér, a Müszi, a Sirály, a Hátsó Kapu, a Kultiplex, a Zöld Pardon, a Lärm, a Tűzraktár, a Tilos az Á vagy sok, mára névtelen pincehelyiség. Egyik nélkül nincs másik, ezért se ártana meghallgatni a szereplők évek óta kongatott vészharangjait – mert kisebb tétek esetén, legközelebb nem készül el a mindent rendbehozó politikus férfi szelfije. És akkor nem lesz mit megmenteni.

Lesz-e Sziget c. szöveges hírfolyam a teljesség igénye nélkül, 2025. október vége
* a hvg.hu cikke a 2026-os fesztivál esélyeiről; minden információ, amit tudhatunk október 31-ig
* kérdés-válaszos összefoglaló a napi eseményekről a Telextől;
* egy kifejtősebb interjú a Válasz Online-on Gerendai Károllyal; 
* friss magyarázatcsomag a főpolgármestertől a 24.hu-n;
* az After pedig még körüljárta, miért kell újra kitalálnia magát a fesztiválnak: mi a helyzet a tágabb zeneipari tényezőkkel, hol a Sziget helye a nemzetközi fesztiválpiacon és miért nem feltétlen jó az hiperdrága-gigaelőadós mainstream irány, amire az elmúlt években a még létező külföldi háttérrel ráfordultak

Ha fesztiválok: még tart az előző levélben ajánlott BIFF filmfesztivál (disclaimer, idén részt veszek a zsűriben) és a BUSH zenei showcase fesztivál is, plusz hamarosan indul a dokumentumfilmes Verzió, szóval iszonyat menő a város. A hírlevél elején találtok az adott időszakban látogatható kiállítást, aztán napokra bontva következik a programajánlat. Észrevételek, ajánlatok, reklamálás: n.balkanyi@hvg.hu. 

>>>>>>>>>>>>>>>>>>>>> 

KIÁLLÍTÁS A HETEKBEN ROVATUNK

Hol? acb Galéria
Mi? Sinners (Bűnben élők)
Ki? Karol Radziszewski, kurátor: Muskovics Gyula
Miről? Budapest queer múltja és jelene. „A bemutásra kerülő festmények, fotók és archív anyagok olyan személyeket és történeteket idéznek meg, amelyek túlmutatnak a társadalom heteronormatív keretrendszerein, és ezért egyesek szemében mindmáig »bűnösnek« számítanak.”
Mikor? December 4-ig.

Mi még? Who’s Laughing Now?, aqb Project Space: a kiállítás „olyan nemzetközi művészeti pozíciókat gyűjt össze, amelyekben a humor módszerként szolgál a valóság átalakítására” (november 29-ig).

Még? A dolgok természete online kampány: Turós Balázs nyolc év során elkészült fotóskönyvének megjelenését lehet támogatni, támogassátok. Részletek Balázsról és a projektről is, itt.

Hozzászólások