Életük jó részét sokan nem a valóságban, hanem annak digitális percepcióját fogyasztva, egyelőre fizikailag független készülékeken keresztül élik. A gép, ami munkára, szórakozásra és kommunikációra alkalmas, az mára, ha nem teszünk bele komoly melót, megeszi az összes figyelmünket. (A figyelemgazdaság működésének príma témakörét minimum alsótól tanítani kellene a sulikban, hogy legalább esélyünk legyen – de félnem nem kell, hiszen hamarosan éjájnagyhatalom leszünk.) Az emberi kommunikáció történetének útján épp ott járunk, ahol az igazság és a valóság fogalmai ruganyossá váltak. Globális berendezkedésünk logikája szerint személyes adatainkért cserébe függőséget okozó dopaminszafarit kapunk. A lehetőség szerencsére majdnem minden kor- és társadalmi osztály számára elérhető.
El fogok jutni a fesztiválokig, de előtte közkívánatra: médiatörténet
A kezdeti jelekhez és beszédhez még érdemes volt körben üldögélni, de legalábbis egy térségben, egymáshoz füsteregetési közelségben tartózkodni. Aztán elkezdtük rögzíteni a dolgokat, és ezzel sok minden megváltozott. Például lettek törvényeink, és távolabb tartózkodó emberekkel is kommunikálhattunk: az információt kőbe véstük (milyen szépen őrizte meg ezt a nyelvi fordulat), tekercsekre festettük (ezt is, amennyiben az angol scrolling a mára végtelenné vált digitális görgetésre utal), aztán csinos könyvekbe fűztük.
Közben kiderült, hogy egészen máshogy leszünk képesek gondolkodni, ha ezeken az új módokon keresztül kommunikálunk. Egy könyvet például magunkban, lineárisan haladva fogyasztunk és meg tudunk benne jelölni gondolatokat. A nyomtatás és vele a tömeggyártás megjelenésig igen drága volt könyveket előállítani, így ez a privilégium a társadalmi osztályok alapvető lehetőségeit is erősen formálta. Itt megállok, és nem mélyedek bele jobban, a nyomtatás aztán tényleg mindent átalakított (lásd nacionalizmus, kereszténység, tudományos forradalmak, reneszánsz, stb).
Aki érdeklődik, mindezt a kanadai médiateoretikus Marshall McLuhan két alapkönyve – az 1964-es Understanding Media és az 1962-es The Gutenberg Galaxy – olyan jövőbelátóan fejti ki, hogy az engem máig lenyűgöz. A lényeg: a felsorolt példákkal azt igyekeztem aláhúzni, hogy a közvetítő médiumok működése teljes társadalmi berendezkedésünkre és magánéletünkre is kihat. Gyors előretekeréssel (see what I did there?) megérkezünk jelen digitális poklunkba (kemény szavaim alátámasztására pár friss cikk).
A fizikai térben más emberekkel eltöltött idő szerepe tehát mára nagyon értékessé vált. Nyilván jó, ha nevezett idő minőségi, de egyelőre örüljünk az időnek is. Minden mainstream fesztivál – a felróható kritika ellenére, mint pénz, por, műanyag, belső szervek épsége – éppen ilyesfajta, emberi lehetőséget kínál. Budapesten zajlik egy, amire nagyon sok és sokféle ember kíváncsi.
Lehet, a fesztiválozók nem is figyelnek rá, de éppen egészen ősi szokásokat őrizgetnek.
A hírlevél elején találtok az adott időszakban látogatható kiállítást, aztán napokra bontva következik a programajánlat. Észrevételek, ajánlatok, reklamálás: n.balkanyi@hvg.hu.
