A varázsfegyvert keresik a fesztiválszervezők, hogy megállítsák az iparág hanyatlását

Egyre nyilvánvalóbb, hogy nem a legjobb idők járnak a (zenei) fesztiválokra. Az elmúlt évtized sikertörténetei és dömpingje után egyértelmű válságjelenségek tapasztalhatók a fesztiváliparban. A járványidőszak és a lezárások után – ami megviselte a teljes zeneipart – még visszapattanásról beszéltek az iparági szereplők: arról, hogy a nagyobb bulik, koncertek és turnék nélkül eltöltött két-három év után újra sok pénz került rendszerbe, a közönség pedig nagy kedvvel és élesre töltött pénztárcával beugrott a nagybőgőbe.

Mindeközben 2022-ben megszűnt az egyik legnagyobb hagyománnyal rendelkező hazai fesztivál, a VOLT, bár ezt a szakértők nem kifejezetten lezárások következményeivel, sokkal inkább a hazai fesztiválpiac átrendeződésével magyarázták. Korábban a soproni rendezvény volt a Sziget utáni legjelentősebb hazai zenei fesztivál, amit azok is megengedhették maguknak, akik a Szigetet esetleg nem. Időközben jött a Strand, megerősödtek regionális nagyrendezvények, és feljöttek kisebb fesztiválok is.

A Volt Fesztivál első napján Sopronban 2019-ben

Túry Gergely

Az idei év azonban már kevésbé volt ilyen napfényes időszak. A Szigeten menet közben is látszott, hogy a nézőszám alatta marad a szokásosnak – ezt később, értesüléseire hivatkozva az alapító és volt tulajdonos és főszervező, Gerendai Károly is megerősítette, végül maguk a fesztivál szervezői is tényként közölték. Közben kiderült az is, hogy minden bizonnyal nem lesz több Balaton Sound, legalábbis a vízparti partifesztivál szervezői nem kezdeményeztek tárgyalást a Zamárdiban lejáró bérleti szerződés meghosszabbításáról. Úgy tudjuk továbbá, hogy más kisebb fesztiválok sem hozták az elvárt számokat.

A fesztiválok körüli problémás helyzet nem kizárólag magyarországi jelenség. A nemzetközi sajtóban is számos cikk született arról, hogy komoly kihívásokkal kell szembenézzen a tömegkultúra pénzcsináló gépezetének egyik legbiztosabb bázisa, a fesztiválbiznisz. A brit Független Fesztiválok Szövetsége (AIF) szerint az Egyesült Királyságban legalább 42 fesztivál halasztását, törlését vagy teljes bezárását jelentették be idén, és Írországban is olyan fesztiválok maradtak el, mint a Body and Soul vagy a Wild Roots. John Rostron, az AIF elnöke „sürgős kormányzati beavatkozásra” szólított fel, mert szerinte „kritikus ponthoz érkezett” a terület. Hollandiában legalább 60 rendezvényt töröltek, miközben csak 30 új indult, és Ausztráliában is hasonló trendekről számoltak be a lapok.

Magyarországon a szektor válságát a nagy nyilvánosság előtt Lobenwein Norbert foglalta össze nemrég a szándékosan provokatív „Vége a fesztiváloknak?” című Indexen megjelent elemzésében.

A dolgok állása. Nézők és számok

A hvg360 által megkérdezett magyar fesztiválszervezők, bár elismerik, hogy a covid óta sokkal nehezebb dolguk van, mint 2019-ig volt, de árnyalják ezt a talán túl sötétnek tűnő képet. „A helyzet közel sem olyan drámai, mint azt akár Lobenwein cikkének címe sugallhatná, mert alapvetően a közönség ott van, nem igaz, hogy kevesebben lennének kíváncsiak a fesztiválokra, csak láthatóan nehezebben konvertálódik ez az érdeklődés valódi jegyvásárlássá, láthatóan nagyobb (anyagi, tartalmi, marketing stb.) ráfordítás kell ehhez a konverzióhoz” – véli Kádár Tamás, a Sziget főszervezője.

Schönberger Ádám a Bánkitó fesztiváligazgatója egyetért Kádárral abban, hogy nem feltétlenül az érdeklődés csappant meg a fesztiválok iránt, inkább az egymás után következő gazdasági válságok együttesen olyan helyzetet eredményeztek, amelyek nagyban befolyásolták a fesztiválpiac alakulását. Kiadási oldalon a Covid után meredeken emelkedett a fesztiválok humán költsége, a munkatársak, beszállítók, és partnerek munkabér költségétől egészen a fellépő művészek fellépti díjaiig. Mindemellett a kiadás oldalt az általános inflációs- és az azt meghaladó fogyasztói ár-növekedések is negatívan befolyásolják. Mindezek összességében a fesztiváljegyek és a fesztivál szolgáltatásainak drágulásához vezetnek. Ezzel párhuzamosan – ahogy Schönberger fogalmaz – egy családi nyaralást kevésbé hagynak ki azok, akik még megtehetik, hogy utazzanak, a fesztiválozásról már sokkal könnyebben lemondanak. Ez pedig a fogyasztásban érezhető visszaesést jelent.

„Ebbe a harapófogóba kerül a Bánkitó is, mint minden fesztivál, akár bevallják, akár nem.”

A számok egyébként különböző mértékű visszaesést mutatnak.