Negyven éve mutatták be Martin Scorsese filmjét, a Lidérces órákat és ugyanebben az évben jött ki a Kétségbeesve keresem Susant, amit Madonnával forgatott. Mindkettő jellegzetesen New York-i film.
Az egyik nap még a Lidérces órákat forgattam, a következőn mér a Kétségbeesve keresem Susant. Nem túlzok. A Lidérces órák könnyen jött. Martin Scorsese felhívott, hogy benne lennék-e? Azt mondta, nagy rajongója A hóhér dala című filmemnek, amit Tommy Lee Jonesszal csináltam. És látott a Szeress belémben is, aminek Griffin Dunne, a Lidérces órák főszereplője volt a producere. Nem kellett harcolnom a szerepért, tálcán kínálta fel. Igent mondtam neki, és utána találkoztunk. Természetesen New Yorkban. Később is dolgoztam Martyval, a New York-i történetek ráeső epizódjában. Nemcsak szereti, de érti is a színészeit. DiCaprio és De Niro is ezért térnek visszak hozzá.
A Lidérces órákban meg kell halnia. Könnyű volt halottat játszani? Vagy csak fekszik mozdulatlanul az ember és ennyi az egész.
Ott feküdtem meztelenül, miközben a kamera fel-alá mozgott rajtam. Ez azért kényelmetlen volt egy kicsit. Maximálisan megbíztam Scorsese-ben, hibátlan az ízlése. Sosem vetemedne semmi olyasmire, ami az olcsó hatáskeltést szolgálja.
Hasonló biztonságban érezte magát, amikor A hóhér dalában kellett meztelenül játszania?
Fiatal voltam és meztelen. Fontos volt, hogy szabadnak érezzem magam, máskülönben nem ment volna. Szerepben voltam, nem az járt a fejemben, hogy úristen, pucér vagyok, vagy hogy többet kellett volna lejárnom kondizni, hanem azon agyaltam, mit miért tesz az, akit épp játszom. Az igaz, hogy abban az időben, amikor A hóhér dalát forgattam, a színésznők még nem nagyon vállaltak meztelen jelenetet.
Rosanna Arquette és Martin Scorsese
The Geffen Film Company / Double / Collection ChristopheL via AFP
