Pár hónapja egyre több videó jelenik meg közösségi média felületeken „propaganda, aminek nem dőlök be” címszóval, ami alatt a felhasználók trendeket, társadalmi normákat vagy politikai üzeneteket is felsorolhatnak – lehet szó például alternatív tejtermékekről, a konzervativizmus térnyeréséről vagy a női szőrtelenítésről. Hamar megjelent ezeknek a videóknak az ellenkező verziója is „propaganda, aminek bedőlök” címmel, hasonló listákkal.
A videók mintha azt sugallnák, hogy tulajdonképpen minden propaganda az életünkben, és mi döntjük el, minek dőlünk be, és minek nem. Mintha vissza tudnánk venni az irányítást azzal, hogy büszkén vállaljuk az algoritmusok által manipulált preferenciáinkat. Ez az online jelenség nagyrészt kifiguráz trendeket, amiket követünk akkor is, ha tudjuk, hogy nincs sok értelmük. Felbukkannak azonban a videók között olyan társadalmi és politikai jelenségek is, amelyek se nem lightosak, se nem viccesek. Egy TikTok-videón például egy katonai jármű látható ezzel a felirattal: „propaganda, aminek bedőlök: orosz katonák”.
Szombaton a Fidesz és a Tisza országjárása találkozott Győrben, ahol a helyi polgármester miniszterelnök-jelölti vitát kezdeményezett, amit Magyar vállalt volna, Orbán azonban azt mondta „fogott emberekkel” nem vitatkozik. A videós csapatunkkal mi is ott voltunk, és azt próbáltuk felmérni, milyen állapotban a magyar vitakultúra. A legtöbben azonban mindkét oldalon azt hangoztatták, hogy ők már tudják kire szavaznak, semmivel nem lehet őket lebeszélni vagy meggyőzni.
„Egy a tábor, egy az algoritmus” – többek között ilyen feliratú pólókat is árulnak a Digitális Polgári Körök (DPK) webáruházában, és a hétvégi győri háborúellenes gyűlésen már élőben is. Ez a szlogen számomra ugyanazt jelenti, mint a propagandás TikTok-trend:
az emberek tudják, hogy zajszűrő buborékban léteznek, és ezt nem polarizációnak vagy problémának hívják, hanem közösségnek.
Egy másik pulcsin „digitális honfoglalás 2.0” felirat alatt Árpád fejedelem egy időkapuból kilovagolva tart a Vereckei-hágó felé. A magukért kampányoló politikai pártok elfoglalták az online teret, pörgetik az algoritmusokat, a választók pedig már nem szakpolitikai viták alapján döntenek, és úgy sem tesznek, mintha ez gond lenne. Mostanra nagyjából annyi maradt a választók szabad akaratából, hogy „majd én eldöntöm, melyik propagandának akarok bedőlni”. Az én propagandám, az én döntésem.
