Olyan sokszor dolgoztak együtt, hogy Richard Linklater mostanra már az összes színészi manírját kiismerte – mondta nemrég. Mik lennének ezek a manírok?
Nehéz konkrétumokat mondani. Például, ahogy bizonyos mondatokat hangsúlyozok. Ahogy flörtölök. Ahogy erőt mutatok, vagy éppen gyengeséget. Az évek során annyi minden rögzül az emberben. Richard semmit nem akart látni belőlem. Csakis azt az alakot akarta viszontlátni, akit játszom: Lorenz Hartot, a dalszövegírót. Linklater szerint Hart és én semmiben sem hasonlítunk.
Külsőleg valóban nincs sok hasonlóság.
A hajjal és a sminkkel kezdődött az átalakulás. A beszéd következett ezután, meg kellett találnom a figura hangját. Richard a barátom, ami azt jelenti, hogy nemcsak a közös munkáinkat ismeri, hanem minden másban is megnézett, az összes színházi munkámat, az összes filmemet látta. Arról a fickóról beszélünk, aki ott volt a Kiképzés legelső vetítésén. Richard rögtön kiszúrta a Blue Moon forgatásán, ha Ethan Hawke kacsintott ki Lorenz Hart maszkja mögül. Állt a monitornál, és ilyenkor csak annyit mondott: akkor most újravesszük. Addig ismételtünk minden jelenetet, míg Hawke teljesen eltűnt, és csak Hart maradt.
Ethan Hawke a Blue Moonban
bubbling_under
A Blue Moon a kilencedik közös filmjük. A Mielőtt felkel a nap volt az első, pont 30 éve mutatták be. Emlékszik az első közös munkanapjukra?
Most is pont ugyanolyannak látom Richardot, mint harminc éve. Jól emlékszem, amikor Julie Delpy és ő felvettek az austini reptéren, amikor megérkeztem Texasba, hogy együtt dolgozzunk a Mielőtt felkel a nap forgatókönyvén. Az az alak, akivel nemrég a Blue Moon forgatásán találkoztam Írországban, ugyanaz az ember. De ezt voltaképpen magamról is elmondhatom.
Ugyanannak az embernek érzem magam, mint aki a Mielőtt felkel a nap forgatásán voltam. Azért remélhetőleg valamivel bölcsebbek lettünk, tanultunk egyet s mást az eltelt évek során. De mintha még mindig ugyanabban a sztoriban lennénk harminc év elteltével is.
