„Néhány hete Dick Cheney azt mondta, én vagyok az élete legrosszabb elnöke. Ami furcsa, hiszen azt gondolom, Dick Cheney meg az én életem legrosszabb elnöke” – sütötte el az előre betárazott viccet Barack Obama demokrata elnökként 2015-ben a fehér házi tudósítók szervezetének vacsoráján. A közönsége hálásan tapsolt és nevetett, hiszen vette a lapot. Cheney-t az USA történetében a legbefolyásosabb alelnöknek tartják, mivel 2001–2009 között, a színfalak mögötti munkájával megerősítette a főnöke, George W. Bush elnöki hatalmát, s nemritkán úgy tűnt, ő a Fehér Ház igazi ura.
A november 3-án, 84 éves korában elhunyt Cheney
politikai örökségében ezt fontos elemnek tartják, mert éppen az általa teremtett eszközökkel és érvekkel él vissza Donald Trump, aki semmibe veszi a demokratikus fékeket és ellensúlyokat.
Az ezredfordulón az ifjabb Bush a legkevésbé felkészült republikánus elnökjelölt volt az 1936-ban Franklin Delano Roosevelttől vereséget szenvedett Alf Landon óta, mert Texas kormányzójaként nem kellett túlzottan megerőltetnie magát. Amikor az alelnökjelöltje kiválasztására került sor, a feladatot részben apja, az 1989–1993 közti elnök, idősebb George Bush tanácsára Cheney-re bízta, aki akkor már ötödik éve az olajipari szolgáltatásokat kínáló Halliburton vezérigazgatója volt, de az inkább csak jól fizetett pihenőnek számított a kivételes politikai karrierjében.
A humoristáknak kiváló nyersanyagot adva Cheney aztán megtalálta önmagát,
mint a legalkalmasabb személyt a posztra. A republikánus páros aztán a rendkívül szoros, floridai újraszámlálásba fulladt – a legfelső bíróság döntésével lezárt – 2000-es elnökválasztáson nyert, majd négy évvel később ismételt.
