Csingtaótól a XVI. kerületig: a Cui család vasárnapi ebédjén jártunk
Új sorozatunkban Magyarországon élő családok, közösségek vasárnapi ebédjéhez ülünk le.
Nosztalgia és gyűlölet, emlékezés és felejtés, fájdalom és revízió övezi Francisco Franco halálának ötvenedik évfordulóját Spanyolországban.
„Always Franco” – ez a címe Eugenio Merino szobrának, amely Francisco Franco Bahamonde tábornokot piros italhűtőbe állítva, katonai díszegyenruhában ábrázolja, felhasználva a népszerű üdítő „Always Coca-Cola” reklámszlogent. Merino 2012-es alkotása arra utal, hogy Franco jelen van a spanyol mindennapokban, hibernált állapotából bármikor feltámadhat. Jóllehet az egykori diktátor 1975. november 20-ai halála óta fél évszázad eltelt, a társadalom megosztott: a szilikonszobor üzenetének nagy sikere volt, de az alkotó ellen évekig tartó per folyt, amiért „meggyalázta” a tábornok emlékét.
Hasonló kettősség jellemzi az évfordulós esztendőt. Mindjárt az elején botrányt okozott Pedro Sánchez szocialista kormányfő bejelentése, hogy több mint száz eseménnyel emlékeznek meg a spanyol demokrácia születéséről. Baloldaliak azért támadják Sánchezt, mert szerintük a demokráciát nem Franco 1975-ös halálától kell számítani, hanem 1978-tól, amikor megszületett az új alkotmány. A Franco-hívek számonkérik rajta, hogy nem ismeri el a Caudillo (Vezér) érdemeit a 36 éves uralma idején elért gazdasági eredményekért, a kommunizmus megfékezéséért. A diktatúrát máig el nem ítélő szélsőjobboldali Vox párt abszurd nekrofíliának nevezte a programokat.
Új sorozatunkban Magyarországon élő családok, közösségek vasárnapi ebédjéhez ülünk le.
Szombaton a volt MTV-s hírigazgató döntő szettet vívott Szabó Stein Imrével szemben, de 6-1 arányban az ő pályázatát találták jobbnak.